Robbie Davis-Floyd amerikai antropológus
így ír a szülészet gyakorlatának különböző modelljeiről:
… Könyvemben, „ A szülés, mint amerikai beavatási szertartás”-ban (Birth as an American Rite of Passage) taglalom, hogy a kórházi szülés kulturális menedzsmentjét a nyugati társadalmakban egy olyan paradigma övezi, melyet én a szülés technokratikus modelljének nevezek. (Technokráciának nevezzük az olyan társadalmat, amely a technikai haladás ideológiája köré szerveződik.) Ez a paradigma azt tartja, hogy a test egy gépezet és a férfi testét mint a megfelelően működő test-gép prototípusát metaforizálja. A női test, amennyiben eltér a hímnemű szabványtól, definíció szerint hibás gépezet. A női reproduktív folyamatok ezért a hibás működés állandó veszélyének vannak kitéve, más, tökéletesebb gépezetek által végzett állandó megfigyelést téve szükségessé.
Rájöttem, hogy a szülésnek ez a fajta technokratikus modellje csupán része egy nagyobb és kulturális szempontból domináns technokratikus egészséggondozási modellnek. Ez az erőteljes paradigma alátámasztja a nyugati techno-tudományos orvoslás megteremtődését és folyamatos kulturális kitermelődését. Elsődleges jellemzői az alábbiak szerint határozhatók meg:
A technokratikus egészséggondozási modell jellemzői: vezérelv = elkülönítés
1. A test mechanizálása.
2. A páciens elkülönítése és objektivizálása.
3. A betegség gyógyítása, a hibás működés megjavítása van fókuszban.
4. Agresszív, beavatkozó hozzáállás a diagnosztikában és a kezelésben.
5. Az egészségügyi szakember elidegenítése a pácienstől.
6. Külső diagnózisra való hagyatkozás.
7. A technológia felülértékelése.
8. Hierarchikus szervezet, a páciens az egészségügyi szakember és az intézmény alárendeltje
9. A döntés joga és a felelősség az egészségügyi szakember kezében van.
Bármely észak-amerikai kórházban található bizonyos számú szakember, aki kizárólag e modell keretein belül folytat gyakorlatot. Ők képezik az intézmények központi magját és ezáltal azt a szabványt is ők határozzák meg, amelyet a biztosítótársaságok alapul vesznek és ami körül a műhibaperek folynak. Ezzel egyidejűleg ugyanezekben a kórházakban sok olyan szakembert is találhatunk, akik azon munkálkodnak, hogy a techno-tudományos orvoslás merev kereteit puhítgassák. Ők egy módosult paradigma alapján dolgoznak – az egészséggondozás humanisztikus modellje szerint.
A humanisztikus egészséggondozási modell alapelvei: mögöttes vezérelv = tiszteletben tartás
1. Az egyént egyedi és méltó módon kell értékelni.
2. A test egy élő szervezet, nem gép.
3. Mindig az egész személyt figyelembe kell venni.
4. Az egyén és az intézmény igényei között meg kell teremrteni az egyensúlyt.
5. Az információt, a döntéshozást és a felelősséget meg kell osztani a páciens és az egészségügyi szakember között.
6. Empatikus kommunikáció, beleértve a szemkontaktust, érintést – ez nagyon fontos a gyógyulás szempontjából.
Ez a paradigma (mely “bio-pszicho-szociális modell” néven is ismeretes) a betegségek és az egészséggondozás párbeszéd-központú megközelítését igényli és gazdag tárházát kínálja a csapatmunka-lehetőségeknek a páciensek és egészségügyi szakemberek között a kezelési és gyógyító folyamat során. E modellnek és előnyeinek kitűnő leírása található Arthur Kleinman „Betegségbeszámolók” (The Illness Narratives) című művében. Mindazonáltal sok egészséggondozó szakember – beleértve az otthonszülési gyakorlatot folytató bábákat is – érzi úgy, hogy a humanisztikus paradigma, amellett hogy egy jó irányba tett lépés, nem távolodik el eléggé a technokratikus modelltől ahhoz, hogy áttörő változást hozzon az egészséggondozásba. Lehetséges stílusában humanisztikus, a kezelés módját tekintve azonban teljességgel biomedikalizált gondozást is nyújtani. A szülés nyelvére lefordítva, a szülésznő foghatja a vajúdó nő kezét és suttoghat szeretetteljes szavakat a fülébe, miközben a nő infúzióhoz és szívhangmonitorhoz van kötve. Azok az egészségügyi szakemberek, akik szívesebben biztatnák a nőt arra, hogy egyen, igyon és sétáljon vagy hogy kerülje el teljesen a kórházat, a holisztikus paradigmához ragaszkodnak, amely radikálisan – sőt, kifejezetten „felforgató” módon – támaszt kihívást a domináns technokratikus egészséggondozási modellel szemben.
A holisztikus egészséggondozási modell jellemzői: vezérelv = kapcsolat
1. A testet energiarendszernek tekinti, mely más energiarendszerekkel áll kölcsönhatásban.
2. Ragaszkodás ahhoz, hogy a teljes gyógyuláshoz szükséges a test-szellem-lélek-érzelmek-család-közösség-környezet felé fordított figyelem.
3. Az egészség és a jó közérzet megteremtése és fenntartása van a fókuszban.
4. Gondoskodó, kapcsolódás általi megközelítés a diagnosztikában és a kezelésben.
5. Az egészségügyi szakember és a kliens elemi egysége.
6. A belső tudás értékének tisztelete.
7. A technológia az egyén szolgálatában áll.
8. Mellérendelő, hálózatos szervezeti felépítés.
9. A döntés joga és a felelősség az egyén kezében van.
Ez a holisztikus paradigma az, amely e könyvnek és hasonlóképpen az utóbbi években exponenciális növekedést mutató holisztikus orvoslásnak is alapját képezi. A paradigma minden egyes tétele mélyrehatóan sugallja az egyén egész személyként való kezelését. Vizsgáljuk meg, hogyan vonatkoztathatók ezek a bábai gondoskodásra.
(1.) Az az állítás, hogy a test energiarendszer, mely más energiarendszerekkel áll kölcsönhatásban, messze túlmutat a testet gépezetnek tekintő, mechanikus, ok-okozati hozzáálláson és a test-gép hibás működésének kezelésén. Gyakran használják a holisztikus orvoslásra az „energia-orvoslás” kifejezést is. A test energiarendszerként való felfogása szabad utat nyit az orvoslás és kezelés olyan formái számára, amelyek energetikai alapon működnek, úgymint az akupunktúra, homeopátia, intuitív diagnózis, Reiki, kézrátételes gyógyítás vagy a terápiás érintés. Ez a szemléletmód elismeri annak lehetőségét, hogy a várandós nő egészségét olyan rejtett dolgok is befolyásolhatják, mint a harag vagy ellenségesség által keltett „negatív kisugárzások”, illetve a nagyfeszültségű vezetékek, mikrohullámú sütők által keltett elektromágneses mezők. Elfogadja, hogy egy meg nem született kisbabán nyomot hagy, ha az anyja hosszú távon nem kívánt terhességként éli meg az ő létezését vagy ha az anyát elhagyja a párja. Ez az oka annak, hogy a bábák odafigyelnek a saját testükben rejlő bölcsességre, amellyel érzékelik a nő várandósságának és szülésének energetikai ritmusát, valamint annak is, hogy más holisztikus egészségügyi szakemberekhez hasonlóan a bábák az energia áramlásának, gátjainak és felszabadításának láthatatlan finomságaival is dolgoznak.
(2.) Ragaszkodni ahhoz, hogy a teljes gyógyuláshoz szükséges a test-szellem-lélek-érzelmek-család-közösség-környezet felé fordított figyelem, azt jelenti, hogy egyetlen magyarázó diagnózis, egyetlen gyógyszer vagy terápiás megközelítés sosem képes kielégítően megoldani az egyén egészségügyi problémáit. Ezeket a problémákat sokkal inkább az egész ember és az őt körülvevő környezet viszonylatában kell vizsgálni. A holisztikus egészséggondozásban a leggyakrabban feltett kérdés az, hogy „Mi minden történik Önnel mostanában?” Ez a kérdés, amely már szinte közhellyé vált, kifejezi azt a holisztikus szemléletet, hogy egy betegség vagy baleset többet jelent a puszta véletlen művénél. Egy nőgyógyász, akivel mostanában készítettem interjút, egy éven belül kétszer sebesítette meg súlyosan a kezét, mire végül hajlandó volt elfogadni a testéből érkező üzenetet, hogy lassuljon le és értékelje át az élethez való „A típusú” hozzáállását. A holisztikus paradigma nem áll meg annál a leegyszerűsített magyarázatnál, hogy a torokfájás, mely épp most tört ki az emberen vagy a köhögés ami nem akar elmúlni, a szervezetbe behatoló baktériumok hatásának egyenes következménye. A baktériumok szüntelenül átjárnak bennünket, mégis a legtöbb esetben az immunrendszerünk védelmet ad. Ha túl gyenge ahhoz, hogy ezt megtegye, meg kell kérdeznünk, mi gyengítette le? A kutatók egyre nagyobb száma talál erre a kérdésre olyan válaszokat, hogy az immunrendszert a kimerültség, érzelmi stressz, negatív attitűdök, szorongás és félelem, egy kolléga rosszindulata, egy családtag alkoholizmusa, egy szeretett személy elvesztése, a levegőben és a vízben levő toxinok, a technokratikus élet által okozott stressz meríti ki.
(3.) Könnyen belátható, hogy a technokratikus orvoslás gyakorlói miért ellenzik annyira a holisztikus megközelítést – egyszerűbb felírni egy nyugtatót vagy sínbe tenni egy törött végtagot, mint odafigyelni a páciens érzelmi, szellemi és lelki állapotára, családi életének lehetséges problémáira, szocio-ökonómiai státuszára, környezetének szennyezettségi fokára. Az egészség és a jó közérzet megteremtésére és fenntartására való fókuszálás a holisztikus modellnél azt jelenti, hogy a holisztikus egészséggondozóknak minden tőlük telhetőt meg kell tenniük, hogy a fenti faktorok mindegyikében segítsenek – ez is egy oka annak, hogy sok bába és más holisztikus egészségügyi szakember egyúttal környezetvédelmi aktivista és/vagy a szegények és hátrányos helyzetűek szószólója is. Bár senki sem képes mindezt egy személyben, egyszerre csinálni, az egészséggondozáshoz való igazán holisztikus hozzáállás nem hagyja figyelmen kívül más problémák seregét annak érdekében, hogy a tünetek azon kicsiny körére fókuszáljon, melyek gyógyszerekkel és technikákkal kezelhetők.
(4.) Ha a páciens várandós és túllépte a terminust, sokkal könnyebb elrendelni a szülés megindítását vagy betervezni egy császármetszést, mint beszélgetéssel tölteni az időt a vajúdás fájdalmától való szorongásáról, abbéli félelméről, hogy a gyermek fejlődési rendellenességgel születik, az aggodalmáról, hogy nem tud majd visszatérni munkájához vagy nem képes megtartani a férjét, ha a gyermek megérkezik. Azok a bábák, akik megértik, hogy az anyaméh nem egy mechanizmus, hanem az egésznek egy érzékeny része, a lényeg feletti elsiklásnak tekintik az olyasfajta elterjedt orvosi diagnózisokat, mint „inkompetens méhszáj”, „túlhordott terhesség”, „a vajúdás előrehaladásának kudarca”, „atóniás méh”. Megölelik a nőt és együtt sírnak az anyával, akinek a vajúdása nyolc centiméternél leáll és adnak neki egy párnát, amit verhet az öklével és engedélyt arra, hogy olyan hangosan kiabáljon, ahogy csak akar, mert tudják, hogy a baba hüvelybe történő leszállását késleltetheti valamilyen elszenvedett szexuális bántalmazás testi szinten jelentkező emléke. Megkérdezik azt a nőt, akinek egyszercsak elmúlik a nyomási kényszere, hogy vajon fél-e attól, hogy megszülessen a gyermeke. Ha érzik, hogy a vajúdásnál jelen lévő anyós retteg a szüléstől, megkérik, hogy hagyja el a szobát, mert tudják, hogy az anya vajúdására hatással lehet ez a félelem. A holisztikus bábák megértik, hogy ez a gondoskodó, kapcsolódás általi megközelítés fogja megteremteni az anya számára azt a biztonságos helyet, amelyre szüksége van, hogy átjuthasson a pszichológiai gátakon és tovább haladhasson a szülés felé. És a szülést abban a környezetben kísérik, amelyet az anya választ, mert tudják, hogy a nők a legkönnyebben ott szülnek, ahol a legnagyobb biztonságban és a leginkább támogatva érzik magukat. Érdemes megismételni, hogy a holisztikus szemlélet szerint a teljes gyógyuláshoz szükséges a test, szellem, lélek, család, közösség és környezet felé fordított figyelem.
(5.) Az kapcsolat az az alapvető érték, amelyre az egészséggondozás holisztikus paradigmája épül és ez az elsődleges ismérve az emberi viszonyokban gondolkodó megközelítésnek is, amint az hangsúlyozottan kifejeződik az egészségügyi szakember és a kliens elemi egységében. Már maga a „kliens” szó is egy kölcsönösen kooperatív, egyenlőségelvű kapcsolatra utal, ellentétben az alárendelt viszonnyal, az egészségügyi szakembernek való megfeleléssel, amelyet a technokratikus „páciens” kifejezés jelez. Deepak Chopra orvos, író és a holisztikus egészségmozgalom elsődleges szószólója azon a véleményen van, hogy a diagnózis legjobb módja a klienssel való „eggyé válás” – olyasvalami, ami igencsak messze esik a klinikai távolságtartástól, melyet az orvostanintézményekben tanítanak. Az, hogy a bábák nagyra értékelik az emberi kapcsolatokat és összekapcsolódást, különösen alkalmassá teszi őket ennek az egységnek az elérésére.
(6.) Mint más holisztikus egészségügyi szakemberek, a bábák is nagy tisztelettel viseltetnek a belső tudás értéke iránt. A testbe vetett mély bizalmuk és az általuk kísért nőkhöz való pszichikai és spirituális kapcsolódási képességük folytán hajlanak arra, hogy tudatosan az intuícióra hagyatkozzanak a szülés közbeni döntések meghozatalakor. Ez nem jelenti azt, hogy a bábák lebecsülik a logikus, lineáris gondolkodást. Ahogyan ez a könyv is tanúsítja majd, a bábák biztonsággal hasznosítják induktív és deduktív képességeiket és pontosan tudatában vannak annak, hogy ezek kulturálisan túlbecsültek. Az ész hangja hangos és agresszív, a nehezebb feladat azoknak az igazságoknak a felismerése és megfogadása, amelyeket a csendes, kicsi, kulturálisan alábecsült belső hang mond – a hang, amely csak akkor hallható, ha a bába kapcsolatban marad, nemcsak az anyával és a gyermekkel, hanem nagyon fontos, hogy saját magával is. Azok a bábák, akikkel egy nemrégiben készült tanulmányhoz készítettem interjút az intuíció megbízhatóságáról az otthonszülésben (Davis-Floyd és Davis 1996), határozottan állították, hogy az, hogy mennyire képesek az anyával és a gyermekkel összekapcsolódni, függ attól, hogy milyen mértékben kapcsolódnak össze a saját gondolataik és érzéseik folyásával. Ez a belső összekapcsolódás olyan nagy horderejű, hogy sokuk aktívan keresi a szülés alatt, sőt már előtte is. Elizabeth Davis, a „Szív és kéz – bábakalauz” (Heart and Hands: A Guide to Midwifery) szerzője így ír erről:
Néha, különösen amikor nagyon sokat dolgozom, nehéz megtisztulnom és nyitottan érkeznem a szüléshez. Ezért mielőtt elindulok, lefekszem és megpróbálok kibontakozni a napi gondjaimból és kinyílni önmagam előtt, hogy a nő és a szülés felé is nyitott lehessek.
Az anya és a szülés iránti nyitottságra való vállalkozás értékes voltát erősítik meg azok a kitűnő biztonságossági statisztikák, amelyeket a mai otthonszülési gyakorlatot folytató bábák, mint Elizabeth Davis és Anne Frye elérnek – olyan statisztikák, melyek igen kedvező eredményeket mutatnak a vajúdás és szülés intervencionista, költséges és sokszor iatrogén „aktív menedzsmentjéhez” képest, amely sok kórházra jellemző[1]. A nyitottság megszabadítja a bábákat a technomedikális protokollok szűk korlátaitól, megengedve nekik, hogy kiterjesszék a „normális” definícióját, hogy az magába foglalhassa a vajúdó és szülő anyák által mutatott viselkedésminták és jelek széles skáláját. A független bábák sokszor hajlanak arra, hogy intuícióiknak, testismeretüknek, az adott szülés aktuális körülményeinek megfelelően kitágítsák a protokollok által előírt paramétereket, ahelyett, hogy átformálnák a vajúdást, hogy az megfeleljen a protokolloknak. Ők csak egy olyan szülést látnak, amely eltérő a többi szüléstől: nem egy kijavítandó hibás működést, hanem jelentéshordozó kifejeződését a szülő nő egyediségének, amelyet a maga idejében és módján kell értelmezni és kezelni.
(7.) Sok kórházközpontú szemléletű egészségügyi szakember annyira nagyra értékeli a technológiát, hogy úgy tűnik, mintha azok a nők, akiken nem végeznek ismételt ultrahangvizsgálatokat, vagy azok a vajúdók, akikre nem kötnek infúziót és elektronikus magzati megfigyelőrendszert, nem is kapnának megfelelő ellátást. A technoszülés birodalmában úgy látszik, a gépek nagyobb erővel bírnak, mint az emberi érintés. Ilyen technológiai türanniával szemben a vajúdó nő saját testi tudását és tapasztalatát gyakran semmibe veszik.
Az anyának ez a szembetűnő alárendelt viszonya a gépekkel szemben nem képezi részét a holisztikus bábai gyakorlatnak. Ez nem azt jelenti, hogy a bábák technológia-ellenesek. Ellenkezőleg, a holisztikus bábák, ahogy ez a könyv is demonstrálja, alaposan elsajátítják technológiák egész seregét, amelyek a szülés elősegítésének érdekében alkalmazhatók, a sztetoszkóptól kezdve az infúzión keresztül a lélegeztetőgépig. A különbség az, hogy nem engedik meg, hogy ezek a technológiák uralják a szülést, hanem méltó helyükön tartják őket, az egyén és szülése kibontakozó folyamatának szolgálatában.
(8.) Míg a technokratikus egészségügyi rendszer arcátlanul kasztosodott és hierarchikus, a holisztikus egészségügyi szakemberek közötti viszonyokat ábrázoló diagram mellérendelő, hálózatos szervezeti felépítést mutat. Az Észak-Amerikai Bábaszövetség 1993-as San Francisco-i konferenciájának résztvevői fizikailag is létrehoztak egy ilyen hálózatot a záróünnepség alatt. Négyszázötven bába egy óriási kört alakított egy egyébként üres bálterem oldalai mentén, majd több, sokszínű fonalgombolyagot adtak tovább egymás között. Minden résztvevő, akihez elérkezett a fonal, ráhurkolta a csuklójára, mígnem mindnyájan fizikai összeköttetésben álltak a fonalon keresztül, egy óriás szivárványszínű hálót formázva, amely megtöltötte a báltermet, összeköttetések sokaságával kapcsolva egymáshoz mindenkit. Amikor a kezük magasra emelésével spontán módon felemelték az óriási hálót, hamar rájöttek, hogy ha egyvalaki megmozdult, az az egész hálóból válaszmozgást váltott ki. És ha egy fonalgombolyag véletlenül leesett középre, legalább harminc ember összehangolt mozgására volt szükség ahhoz, hogy visszaszerezzék. Tökéletes riruálé és szimbolikus demonstráció volt ez azoknak az emberi kapcsolatoknak a megjelenítésére, amelyeket ezek a bábák osztanak egymással, valamint azt is kifejezésre juttatta, milyen nagyra értékelik a bábák az emberek kölcsönös egymásra utaltságát – egy olyan értéket, amelyet végig e könyvön keresztül megnyilvánulni láthat majd az Olvasó.
(9.) A döntés joga és a felelősség az egyén kezében van. Igen kényes pont ez a technokráciában, amely mindenkit a rendszerbe bekötve akar látni és sokszor ellenségesen reagál, ha egy személy vagy csoport megpróbál onnan kiválni. Az infúzió rutinszerű használata tökéletesen szimbolizálja ezt a jelenséget: az infúzió a kórházhoz kötő köldökzsinór, képletesen demonstrálva, hogy a várandós nőnek és kisbabájának élete az intézménytől függ. Egy technokráciában mindannyiunk élete intézményektől függ. E függőség által bizonyos mértékig irányíthatóak vagyunk. A társadalomnak abbéli igénye, hogy kontroll alatt tartsa tagjait, indokolja a rendszer oly módon való felépítését, hogy élet és halál felelőssége az intézmény és az azokat vezető kulcsfigurák kezében legyen, ugyanis az efféle felelősséggel jókora mennyiségű hatalom is jár. A betegség és egészség feletti egyéni felelősségvállalás ebben az esetben a vallási eretnekségnek megfelelő elbírálás alá esik: egyet jelent annak a hatalomnak a visszakövetelésével, amely ugyebár a társadalom „jogos” tulajdona. Mégis pontosan ez az, amit a holisztikus egészségmozgalom tesz, különös tekintettel az otthon szülőkre.
Itt a bábák drámai módon eltérnek a technokratikus normáktól. Mivel a rendszer arra épül, hogy a szülészorvosok és a kórház kezébe adja a végső felelősséget a szülés kimenetelével kapcsolatban, azok jogosnak érzik, hogy átvegyék az irányítást a születés folyamata felett. A bábák az anya tápláló támogatásában látják szerepüket, keresik az útját, hogy felvértezzék a szülő nőt az összes információval, amit csak adhatnak neki, miközben a végső döntéshozási jogot a nő kezében hagyják, amint ezt az „Informált döntési megállapodások” is bizonyítják, melyeket a bábák Észak-Amerika-szerte széles körben használnak.
A holisztikus gyógyítás egyik alaptétele, hogy az egyénnek magának kell felelősséget vállalnia a saját egészségéért és jó közérzetéért. Jelenleg is folyik egy kutatásom, melyet holisztikus orvosokról készítek (Davis-Floyd és St. John, nyomdai előkészületben); s közben gyakran hallom őket, amint frusztrációjuknak adnak hangot azzal kapcsolatban, hogyha klienseik „gyorsszervíz” jellegű megoldásért jönnek hozzájuk, hiszen ezek az orvosok nagyon is szeretnének olyan emberekkel foglalkozni, akik felismerik felelősségüket aziránt, hogy mit esznek, milyen életvitelt folytatnak. A műhibaperek, amelyek a technokráciában egyre szaporodnak, egyenes következményei a felelősség intézményekre és technomedikális kulcsfigurákra való téves áthelyezésének. Ha a technokratikus társadalom minden tagja visszakövetelné magának ezt a felelősséget, a rendszer megváltozna. Azáltal, hogy jobban hajlanak az anyák és kisbabáik szolgálatára, mintsem az irányításra, a bábák, mint kulcsfontosságú egészséggondozó szakemberek már elkezdték e változás útjának kikövezését.
Anne Frye: A bábaság filozófiája
Napjainkra az anyasági gondoskodás filozófiái két nézetrendszerre oszlottak, melyek közül az egyiket „orvosi modellként”, a másikat pedig „bábai modellként” szokás emlegetni. A bábai modell azt tanítja a nőknek, hogy bízzanak a várandósságban és a szülésben, mint élettani folyamatokban, ráhangolódva arra, ami normális, oly módon, hogy az attól való eltérések könnyen felismerhetők legyenek. A bábák a női testet sajátos és veleszületett módon normálisnak tekintik. A bábaság hite szerint az orvosi modell téved abban a feltételezésében, hogy egy normális, egészséges folyamat eleve veszélyes volna. A bábák a megelőző goindoskodásra fókuszálnak, amikor a helyes táplálkozás és testmozgás fontosságát, illetve a káros anyagok használatának, fogyasztásának elkerülését hangsúlyozzák. Segítenek az egészséges családi kapcsolatok fenntartásában, hogy elkerüljék a félelem és stressz magas szintjéből eredő komplikációkat. A bábai modell bizalma a várandósság és szülés természetes folyamataiban, illetve a szülésnek, elsősorban társadalmi (nem orvosi) eseményként való fókuszba állítása a normálisságnak olyan atmoszféráját teremtik meg, amely ellenpontozza a kultúránkon eluralkodott hisztériát, mely a szülést manapság övezi.
Az orvosi modell az egészségügyi szakembereket arra tanítja, hogy gyanakvóak legyenek a várandósság és a szülés természetes folyamatával szemben. Ez a bizalmatlanság abból a rejtett meggyőződésből ered (és amely az orvostanok egészét áthatja), hogy hímneműnek lenni alapvetően normális és nőneműnek lenni alapvetően eltérő ettől a normától, s ebből eredően a legférfiatlanabb dolog, amelyet egy női test tesz, a reprodukció, igencsak gyanús dolog: egy időzített bomba. A problémákra való számítás, azok felderítése és kezelése elsődleges az orvosi modellben. A bio-technikai orvoslás végső célja a halál elkerülése.
Röviden, míg az orvosi modell mindenáron a halál elkerülésére fókuszál, a bábai modell a várandósság és a szülés életadó folyamatainak táplálására törekszik. Minden követ megmozgat annak érdekében, hogy optimális egészségi és közérzeti állapotot teremtsen a gondoskodásukban álló anyák és kisbabáik számára. Robbie Davis-Floyd antropológus, aki kiterjedt kulturális perspektívájú kutatásokat végzett a különféle nyugati gyermekszülési gyakorlatokról, létrehozott egy nagyszerű listát a a két modell közötti kontrasztokról, melyeket ő a szülés technokratikus, illetve holisztikus modelljének nevez. (A szülés, mint amerikai beavatási szertartás – Birth as an American Rite of Passage –– U. Of Calif. Press, Los Angeles, 1992.)
A szülés technokratikus modellje |
A szülés holisztikus modellje |
| férfiközpontú | nőközpontú |
| a nő: tárgy | a nő: alany |
| férfitest: normális | női test: normális |
| női test: hibás férfi | a női test önmagában véve normális |
| osztályozó, elkülönítő megközelítés | holisztikus, integráló megközelítés |
| a tudat a test felett áll és elkülönül tőle | a tudat és a test egységes |
| test: gépezet | test: élő szervezet |
| női test: hibás hépezet | női test: egészséges szervezet |
| a női reproduktív folymatok hibás működést mutatnak | a női reproduktív folyamatok egészségesek |
| a várandósság és a szülés alapvetően patologikus | a várandósság és a szülés alapvetően egészséges |
| orvos = technikus | bába: tápláló – támogató |
| kórház = gyár | otthon: tápláló-támogató környezet |
| baba = termék | anya/baba: elválaszthatatlan egység |
| a baba egy mechanikus folyamat útján fejlődik ki | kapcsolat a baba fejlődése és az anya állapota között |
| a baba elkülönül az anyától | a baba és az anya egy egység |
| a baba biztonsága az anya érzelmi igényeivel szemben áll | a baba biztonság a és az anya érzelmi igényei ugyanazt jelentik |
| az anya és a magzat érdekei ellentétesek | ami jó az anyának, az jó a babának is |
| a technológia felsőbbrendű | a természet felsőbbrendű |
| a tudomány és a dolgok fontosak | az emberek fontosak |
| intézmény = jelentős szociális egység | család = nélkülözhetetlen szociális egység |
| a cselekvés a tényeken, méréseken alapul | a cselekvés a testi tudáson és intuíción alapul |
| csak a technikai tudás értékes | A tapasztalati és érzelmi tudás ugyanolyan értékes vagy még értékesebb, mint a technikai tudás |
| az objektív, tudományos várandóssági ellátás a legjobb | a szubjektív empátiát és törődést hangsúlyozó várandóssági ellátás a legjobb |
| a baba egészségét a várandósság alatt gyógyszerek, vizsgálatok és technikák biztosítják | a baba egészségét az anya fizikai és érzelmi egészsége, valamint a babára való ráhangolódása biztosítja |
| vajúdás = mechanikus folyamat | vajúdás = tapasztalásfolyam |
| az idő fontos; az időtáblázatokkal való egyezés a vajúdás alatt elengedhetetlen a biztonság szempontjából | Az idő nem lényeges, az anya tapasztalásainak folyama fontos |
| a szülésnek 24 órán belül be kell következnie | a szülés lehet rövid vagy tarthat több napig is |
| ha a vajúdás megkezdődött, folyamatosan kell haladnia, ha nem így történik, akkor oxytocinra van szükség | a vajúdás elkezdődhet és leállhat, a saját ritmusát követve |
| valamennyi beavatkozás minden szülésnél szükséges | a vajúdás elősegítése (megfelelő táplálék, hatékony testhelyzet, támogatás) kívánatos, a beavatkozások rendszerint nem kívánatosak |
| a fájdalom elfogadhatatlan | a fájdalom elfogadható |
| helyi és általános érzéstelenítés a vajúdás alatt | Tudat / test integráció, a fájdalom szüléstámogatással való áthidalása |
| a környezet lényegtelen | a környezet kulcsfontosságú a biztonságos szüléshez |
| méh = tudatosság nélkül működő izom | méh = az egész nő egy érzékeny része |
| a nő géphez van kötve, a személyzet gyakran megvizsgálja | a nő azt teszi, amit jónak lát |
| műtéti szülés egyszer = műtéti szülés mindannyiszor, sok nő számára | a császármetszés utáni hüvelyi szülés normális |
| a császármetszés utáni hüvelyi szülés kockázata magas | a császármetszés utáni hüvelyi szülés kockázata alacsony |
| farfekvéses és ikermagzatokat császármetszéssel kell a világra hozni | guggolás vagy négykézlábas testhelyzet farfekvéses magzatnál, ikrek gyakran születnek hüvelyi úton |
| szülés = szolgáltatás, melyet az orvostudomány birtokol és nyújt a társadalomnak | szülés = a nő által végzett cselekvés, mely új életet ad |
| szülészorvos = felügyelő, menedzser, kompetens technikus | bába = kompetens kísérő |
| az orvos kontrollál | a bába támogat, asszisztál |
| a felelősség az orvosé és a rendszeré | a felelősség az anyáé |
/Részlet Anne Frye Holistic Midwifery c. könyvéből, Noll A. Nandu fordítása 2002/
Az alábbi fotó felhasználásával:
Muséum de Toulouse, CC BY-SA 4.0 <https://creativecommons.org/licenses/by-sa/4.0>, via Wikimedia Commons
