2. nap (vissza)

Midwifery Today konferencia
London 2003. június 27. péntek
:

A 1/2 9-re kalibrált bioritmusom helyi idő szerint 1/2 8-kor ébreszt, de még húzom az időt az ágyban, hogy elég ideig kitartsak ma. Hatalmas bögre igen finom cappuccino mellett rendezgetem a jegyzeteimet.  Az e célra használt palmtopomon kicsit instabillá vált a rendszer, a szövegszerkesztő ablakában néha furcsa lefagyások jelennek meg, aminek következtében még tegnap elhatároztam, hogy a lehető legsürgősebben veszek egy Compact Flash memóriakártyát arra az esetre, ha a gép teljesen meghalna, mert tapasztalatból tudom, hogy ilyenkor hajlamos kitörölni a teljes adattartalmát, ami tekintettel arra, hogy most már harmadik napja készítek máshol elmentetlen jegyzeteket, bekövetkezése esetén igen cifra szitkokat váltana ki belőlem. Amikor végül megérkezem Ealingbe, egyenesen a tegnap kiszemelt kereskedésbe tartok, ahol megejtem a beszerzést (azt hiszem, jobb áron, mint otthon lehetett volna) és ettől kezdve biztonságos helyen tárolódnak a feljegyzéseim. Phű, azért megkönnyebbültem.

A szálláson elköltött konzervebédem után már nem vágyom nagy evészetre, de a sarkon potom áron árusított óriási adag gyümölcsnek (epernek, banánnak) nem tudok ellenállni.


A nap számomra most kezdődő részének első programpontja a kerekasztal-beszélgetések. Ez rendszerint úgy működik, hogy egy nagy teremben több környi széket állítanak fel, majd itt lehet egy-egy előadó köré gyűlve előre megadott témákról beszélgetni.

Kerekasztal

1. Az általam választott első kerekasztal előadója Michel Odent és a világ bábaságának helyzetéről van benne szó, de nem tudok nagyon figyelni, mert elkezdtem fényképeket készíteni és így ennek a körnek jó része számomra a fotótechnikai megfontolásokkal és néhány valóban impozáns kép elkészítésével telik. Michel Odent olyan élénk gesztusokkal kíséri szeretetre méltóan ízes, franciás akcentusú beszédét, hogy igazi kihívás a fényképezőgép lencséjén belül tartani, de azért sikerül.

A fotó, amire büszke vagyok - Michel Odent

Közben a sarokban  Lina Clerke ausztrál bába fantasztikusan szép szülés-fotókat mutat a hallgatóságának - úgy látszik, nem csak én vagyok fényképőrült bába(jelölt). Az egyik képet utóbb el is kérem a készülő könyvem számára.

Lina Clerke (Ausztrália)

A bemutatkozásnál kiderül, hogy szinte mindenki más országból jött: Dél-Afrika, Kazahsztán, Izrael, s ami számomra a legfontosabb: Új-Zéland is szerepel a palettán: erre a kapcsolatra rögtön lecsapok, mert már régóta szeretnék egy új-zélandi kapcsolatot, világvezető bábai rendszerük bölcsességét megcsapolandó. Anne, az új-zélandi bába megadja a bábaszövetségük elérhetőségét és ígéretet teszünk a jövőbeni együttműködésre. Némi irigységgel hallgatom, ahogy Anne beszél a munkájáról: teljes szabadságban dolgozik, melyet az állam fizet: ez minden bábalélek álma.

Michel szokásos kellemes, jó humorú stílusában vezeti a kört (sokszor a fotózás miatt nem hallom, amit mond, csak a hallgatóság periodikusan felharsanó nevetését és látom, hogy Michel szinte egyfolytában mosolyog), a nemzetözi csapatról megjegyzi, hogy senki sem brit, Londonban ugyanis állítólag "nehéz angolt találni", az egyik legkozmopolitább város a földgolyón - mondja. Nagy örömömre lelkesen beszél a magyarországi élményeiről, neki is van aktuális "kalandja": Állítólag Sheila Kitzinger a Gálán adott webkamerás interjú alatt a technika ördögének köszönhetően egyáltalán nem hallotta a neki feltett kérdéseket (mégis úgy válaszolt, mintha hallotta volna), s ebből a tényből Michel utólag jó kis anekdotát kerekített. Szívet melengető, mennyire nagy elismeréssel beszél szinte az összes külföldi a magyar mozgalomról, s ezt az imázst természetesen én is igyekszem erősíteni. Úgy veszem észre, hogy az illegalitásunkban és a kezdeteges fejlődési stádiumunkban nagy lehetőségek is rejlenek, mivel a világ áldásosabb viszonyai között működő bábák egy meglévő és ezért nehezen mozduló bábai rendszer konfliktusaival küszködnek, míg nekünk lehetőségünk van a miénket már eleve az ő tapasztalataik leszűrésével felépíteni.

2. A második kerekasztal facilitátora Lorna Davies, a cime pedig Az anyaság, mint beavatási rítus.

Lorna elmeséli, hogy az Egyesült Királyságban hiányoznak az anyasággal (és a női életszakaszokkal) kapcsolatos rituálék, ezért arra törekszik, hogy bevezessen ilyeneket. Mit lehetne annak a fontos átmenetnek az elismerésére használni, amit a szülővé válás jelent? Az is probléma, hogy a nőknek életvitelükből eredően nincs idejük arra, hogy felkészüljenek arra a változásra, amit az anyává válás jelent.

A résztvevők összegyűjtik a saját országukban ismert ilyen jellegű szokásokat.

Az Egyesült  Államokban indián hagyományra épül a Blessing Way ("az áldás útja") hagyomány, amellyel a várandósság 36. hete körül megünneplik azt, aki a nő most és akivé válik majd. A nők általában szeretik a kényeztetést. Az Amerikában elterjedt Baby Shower (babakelengye-gyűjtő szülés előtti parti) is ilyesmi, csak az stílusában egy kicsit elüzletiesedett.

Franciaországban tilos bármit ünnepelni, mielőtt a baba megszületett, mert rossz ómennek tekintik.

A keresztelő is hasonló hagyomány, de lényeges különbség, hogy az a babát ünnepli, nem az anyát.

Gyermekágyas szokásokról is beszélgetünk, pl. Az anya egy hónapig nem megy ki a házból, más főz a családra (komatál).

Felvetődik a kérdés, hogy a rituálié csökkentheti a gyermekágyi depressziót (mivel az egy adaptációs zavar és a rituálé az adaptációra hangol rá lelkileg)

A poszt-traumás stressz, amit egy rossz szülésélmény okoz, számos váláshoz vezet (van olyan is, amikor az apának van rossz élménye).

Az apák szerepéről: az apa ne vegye fel a nő "edzőjének" a szerepét, ne ő irányítgassa vajúdás közben. Felmerül, hogy mivel a férfiak megismerési folyamatai eltérőek a nőkétől, a felkészítő tanfolyamokon amennyire lehet, külön és különböző módszerekkel kell őket tanítani (építőkocka-gondolkodás a nők hagymahéj-gondolkodásával szemben).

3. A harmadik kerekasztalnál Jane Evans beszél egy csontos mednece-modell és egy újszülött baba-modell segítségével a manőverezésmentes faros szülésről. A nő és a baba spontán mozgása segíti elő a születést. Ilyesmit kórházban nem lehet látni (mert nem szokás, de lehetne). Az egyesült Királyságban faros baba esetén a két opció rendszerint a császármetszés vagy az otthonszülés.

Jane Evans a farfekvéses baba mozgását magyarázza a szülőcsatornában

Jane elmesél egy történetet, miszerint egy nő Skóciából jött el hozzájuk, egész éjjel vonatozott, majd másnap délben, mindössze egy órával a bába lakásába érkezés után simán megszülte a faros babát. Jane szégyennek tartja, hogy a szülészeti szakemberek szegényes tudása miatt egy nőnek ilyesmin kellett keresztülmennie csak azért, hogy békén hagyják a szülését. Meg kell tanítani a nőket arra, hogy igenis lehet faros babát spontán módon szülni.


Sara Wickham (Nagy-Britannia)

Sara Wickham: Midwifery Knowledge - Bábatudás

 Mit értünk bizonyíték (evidencia) alatt? Mennyire informatív?

Sara előnyben részesíti a bizonyíték-informált bábaság kifejezést a bizonyíték alapú bábasággal szemben, amely inkább az orvostudománnyal kapcsolatban került használatba. Ennek az az oka, hogy a bábaság másképp használja a bizonyítékokat, mint a tudomány.

Nem ad a nőnek a bizonyítékot, hanem felajánlja azt. Ha nem kéri, nem kap. A tudásnak több forrása van: intuíció, filozófia, kutatás, fiziológia, tapasztalat, józan ész, történelem, választási lehet6oségek, testi szintű tudás stb. Ezek egyenrangúak a bába szemében, az orvossal ellentétben nem állítja, hogy pl. "csak a randomizált kontroll alatt végzett kutatási eredmények számítanak" egy-egy döntés meghozatalánál.

Intuíció: Van olyan, hogy a bába tudja, hogy minden rendben van akkor is, amikor úgy tűnik, hogy probléma áll fenn.

Tapasztalat: a nőkkel való együttlétből tanulni. Pl. Faros szülés, hosszú vajúdás esetén meglátni a történések sémáit és ez alapján tudni, hogy a bábatrükk-tárból most éppen melyiket lenne jó elővenni.

Kutatás:
1. Mennyiségi: Az A gyógyszer hatékonyabb X tünet kezelésére, mint a B gyógyszer. Sok esetet vizsgál kevés szempont alapján.
2. Minőségi: Az essexi nők szokása, miszerint a méhlepényt rózsabokor alatt ássák el. - mélységében vizsgál kevés esetet

Pozitivizmus:
Auguste Comte elve arról, hogy csak az empirikus tudományok jelentik a tudás megfelelő forrását.

Reflexió: Együtt gondolkozás a tapasztalatokról (egyedül vagy csoportban) és tanulási élménnyé változtatni ezt a tapasztalatot.

Testi szintű tudás: nehéz szavakba önteni, lehet, hogy nem is kell, pl. a várandósság alatti kívánósság néha tápanyaghiányt old meg, ill. a spontán testhelyzetváltás a szülés alatt segít a baba pozíciójának helyes konfigurálódásában.

Kérdés: Ha az igazság mindenki számára mást jelent, lehetséges-e egyáltalán az objektív tudás?

Mit tudunk a szülésről?
- Nem tudjuk, mi indítja el
- Nem tudunk segíteni azoknak a babáknak, akik nem növekednek megfelelően
- A legtöbb dologról, amit a nőkkel teszünk vajúdás közben, nem tudjuk pontosan, hogy milyen hatással van a végeredmányre.
- Bármi, amit teszünk, annak potenciálisan hatása van a szülésre.

"Sose mond, hogy mindig és sose mond, hogy soha". Ez a kijelentés önmagában is ellentmondásos - ez is érzékelteti, hogy a megismerés, a tudásról alkotott kijelentések mennyire  relatívak.


Verena Schmid (Olaszország)

Verena Schmid: A várandósgondozás fő irányelvei a komplikációk elerülésére

Ábrát mutat egy darabokra tört nőfiguráról (ősi rajz): Mindannyian valamilyen szinten "töröttek" vagyunk, problémákat hordozunk, a várandósság és a szülés a gyógyulás útja is lehet.

Mi az egészség a várandósságban?
Adaptáció, mozgás, ritmus. A várandósgondozás egyik célja, hogy a nőket reakcióképes állapotban tartsa: tudjon válaszolni az őt érő impulzusokra. Ritmikus legyen: pl. stressz, feloldódás. A nőnek nem kell mindig boldognak lenni a várandósság alatt. Ha a negatív érzéseket semlegesíti a ritmus, akkor az nem érinti rosszul a babát. Ha valaki mindig egyforma állapotban van a várandósság elejétől a végéig, akkor nem egészséges.
Pl. Van olyan, hogy a nő folytonosan az alávetettség állapotában van (férj, orvos, főnök stb.) Ez azonos szinten tartja a kortizonszintjét, ami egészségtelen a számára. Tehát fontos, hogy a nő aktív maradjon.

A várandósság egészségének három pillére:
1. Az autonóm idegrendszer jó, dinamikus kommunikációja és (re)aktivitása.
2. A hormonrendszer jó, dinamikus kommunikációja és (re)aktivitása.
3. Az anya-gyermek kapcsolat és a méhlepény-magzat rendszer jó, dinamikus kommunikációja és (re)aktivitása.

A bába segíthet abban, hogy az aktivitás és passzivitás ritmusát fenntartsa (1.). Segíthet abban, hogy az érzelmek kifejezésre kerüljenek (2.) Előmozdíthatja a korai kötődés kialakulását (3.)

Kritériumok: megfigyelés és beavatkozás
1. Klinikai szint: test, élettan, tudomány
2. Környezeti és viselkedési szint
Emberi, társadalmi és egészségi környezet, viselkedési ritmusok
3. érzelmi és kapcsolati szint
Személyes és szociális élmények

Hogyan reagál a nő a stresszre? Egészségesebb, ha kifelé jön, mint ha magában tartja, mert az utóbbi esetben valószínűbb, hogy a babához megy.

Milyen az élete stressz-szintje? Egy bizonyos szint fölött az ember már nem képes kiadni magából a stresszt. A toleranciaküszöbe is nagyon fontos.

Milyen az életvitele? Sok változás van-e benne vagy sem? Mennyire tudott ezekhez alkalmazkodni?

Milyen a párkapcsolata? Milyen a kapcsolata az anyjával? Ha kevés vagy problémás kapcsolatai vannak, akkor valószínűbb, hogy több támogatásra lesz szüksége a babájával való kapcsolatában.

Az anamnézis után a következő lépésben tervet készítünk a várandós speciális szükségletein elvégzendő munkára vonatkozóan.

A várandósság ritmusait fontos ismernünk, mert ugyanaz fog megismétlődni a vajúdás és a szülés alatt és az azutáni 9 hónapban. A szülés utáni 9 hónapot "exogesztációnak" nevezi, a várandósság "endogesztációjával" szemben.

1. szakasz: Az első trimeszterben passzív, befogadó állapot kívánatos, csakúgy, mint a vajúdás kezdeti szakaszában. Ekkor tudnak teret nyerni a várandóssággal, a szüléssel, illetve az anyasággal kapcsolatos ellentmondásos érzések.

2. szakasz: 2. Trimeszter/tágulás előrehaladott szakasza/stabil szoptatás beállása. Kívánatos attitîd: elfogadás. A nő feladata, hogy napirendre térjen a dolgok menete felett. Aktívabb feladat. Mélyebben készül a vajúdás fájdalmára és ez stresszt is jelenthet.

Mi az egészség "ellensége"? A stressz. A jóléti társadalomban könnyebbnek kéne lenni a szülésnek is, de nem az, mert túl sok a stressz. A stressz fő patológiai megnyilvánulásai pl. méhen belüli növekedés visszamaradása, magas vérnyomás stb.

A növekedés-visszamaradás milyenségéből következtetni lehet arra, hogy a stressz a várandósság mely szakaszában következett be. A stressz gátolja a méhlepény kifejlődését, vérellátását, hormontermelő képességét (stb.), ami mind oka lehet a baba fejlődési visszamaradásának. Stresszhatás alatt mindenféle fertőzésre is fogékonyabb az ember. Ha egy nő cukorbeteg, akkor is az érzelmi, viselkedési szintet kell először nézni, mert rendszerint a stressz manifesztálódik ebben a rendellenességben és sokszor ezen a szinten meg is lehet oldani.

Hogyan akadályozhatjuk meg a stresszt? A stressznek két fajtája van: külső, környezeti és belső, érzelmi (múltbeli traumák, személyiségi, önismereti zavarok stb).

Megoldás: segítenünk kell neki, hogy ellazuljon, a paraszimpatikus idegrendszerével kell dolgoznunk. Pl. a medencében sok ilyen ingerfelvevő pont van (a nyakban is): hastánc, masszázs stb. nagyon jó erre. A masszázs a bábák egyik nagyon fontos eszköze.
A másik jó eszköz az éneklés. Tánc. Közös beszélgetések, vízi testgyakorlatok stb.

Segítsünk javítani a nő adaptációs képességét, kövessük lelki folyamatait. Ha a szülés előtt felvette a jó ritmust, akkor a szüléshez már szinte nincs is szüksége a bábára, mert ráhangolódott a testére és "folyni" fog a szülése.


Az előadások a hasonló konferenciákra jellemző módon lenyűgözően érdekesek. Ezt szemléltetendő, készítettem egy kis összeállítást a közönség sorairól, íme:

Árnyalatok

Humoros, érdekes!

Jé, tényleg!

Bábamama kellékei: jegyzetfüzet, alvósbaba...

Tolmácsolás - a francia bábapáros a konferencia teljes időtartama alatt meghatóan szeretetteljes összjátékkal egészítette ki egymás nyelvtudásbeli hiányosságait.


A nap végén nagyobb szabású közös program nem lévén, Sara és Lorna szállásán. illetve velük közösen egy kis pub-ban (iszogatóhelyen) töltjük az időt. Lorna a laptopján megmutatja az általam tegnap elmulasztott előadásának teljes anyagát, melyből világosan látszik, hogy a szüléssel kapcsolatos témájú képzőművészeti alkotások terén tetemes saját- és lefotózott gyűjteménnyel rendelkezik. Rögtön el is kérek tőle néhány képet a készülő könyvem számára. Nagyon élvezem a kis magánórát, Lorna meg az én érdeklődésemet. Vacsora terén egy kínai elvitelre készítős üzlet egyszerűségénél maradunk, ami nagyon jó ötletnek bizonyul: itt még a kínai étel sem mindig ugyanabból a nyolcféle fogásból áll, mint nálunk. Este ismét fáradtan, végtelennek tűnő metrózás után esem az ágyba, Dee, a házigazda ma is alszik már, mire hazaérek, a nekem írt "aludni mentem"-cetlin csak a dátumot javította ki. Ha ez így megy tovább, alig fogunk találkozni az ittlétem alatt...

Ealing egyik legnépszerűbb "pub"-ja

4. nap