Midwifery Today Bábakonferencia
Párizs 2003 november 6-10.

November 9. vasárnap:

1. Bábatrükkök

Ez a programpont a Midwifery Today konferenciák egyik fénypontja. Általában témáról témára haladva a résztvevők mondhatják el az általuk használt "bábatrükköket", azaz a jól bevált módszereket, remediumokat, praktikákat. A szóban forgó testhelyzeteket rendszerint demonstrálja is a társaság, amitől az egész még szemléletesebbé és vidámabbá válik. Íme néhány gyöngyszem:

Tricks of the Trade - Bábatrükkök

1. gátvédelem:
"Hair by hair you prevent a tear" - lassan jöjjön ki a fej - ehhez többféle javaslat is érkezik, testhelyzet, légzés stb.
Fontos, hogy a nőnek ne legyen hüvelyfertőzése, mert az gyengíti a gátszöveteket. A grapefruitmag-kivonat, édesség kerülése, joghurt stb. pl. jó a gombás fertőzésre.
Mary Zwart a holland bábák gyakorlatára hivatkozva: ha először nem nyúlunk a gáthoz és utána hozzányúlunk, akkor megfigyelhető, hogy a nő visszariad, elhúzódik. Több bába is jelentkezik arra a kérdésre, hogy ki az, aki egyáltalán nem nyúl a gáthoz a kitolási szakban.

2. hosszú vajúdás
Mindig vizsgáljuk meg, hogy miért. Lehet párkapcsolati probléma, lehet, hogy nem akarja elengedni a várandósságát stb.
Kitolásban: A hangadás (mély hangok, vagy akár "sss", "sssz") segít, mert megemeli a rekeszt és így könnyebben kijön a baba. A rekesz megemelésére jó az is, ha a nő felemeli a karját, pl. egy kötélbe vagy bordásfalba kapaszkodik.
A medencelapátok oldalról való összenyomása is segít, Ina May ezt a medencecsontok átmeneti átrendezésének nevezi. Kétemberes munka. A résztvevők lelkesen gyakorolják.


A szünetben három születésnapost is köszöntenek a résztvevők, köztük Viviane Lemaigre-t, aki azzal köszöni meg a figyelmességet, hogy elmondja, neki a lehető legjobb így ünnepelni a születésnapját, ennyi hasonlóan gondolkodó szakmabéli körében.


2. Kerekasztal-beszélgetések:

1. Mary Zwart 1969 óta bába, otthonszülési praxisa van, a kedvenc témája a rizikófaktorok kiszűrése és az oktatás. Hollandiában meglehetősen demokratikus rendszer van, 18 hónaptól 7 évig tartó képzések többféle formája létezik. A teammunka nagyon fontos: ki mikor mit csináljon a nő érdekében - és ez náluk kivételesen működik is. Hollandiában a nők 70%-a sosem lát orvost a szülészeti ellátása kapcsán. Első körben mindenki az otthonszülésre "utazik", majd ha a rizikófaktor-szűrés során valami kiderül, akkor konzultál orvossal. A kórházak nem szeretik, ha egészséges nő megy oda, a kórház magában is egy rizikófaktor (pl. fertőzési forrás). A kórházi ellátást csak akkor fizeti a biztosít, ha indokolt. Jelenleg túl kevés a bába, néhány nő ezért kényszerül helyet változtatni a szülése idejére (többnyire születésházakba). A bábaképzés sokféle szintje nagyon jó a munkahelyteremtés céljából is: még a kevesebb képzéssel rendelkezők is megbecsült állást kaphatnak és tovább terjesztik a nők körében a munkahelytaláláshoz szükséges magabiztosságot és önbecsülést. Ez egy fontos érv a kormányzat, a biztosítók stb. szemében. Mary nagyon fontosnak találja a nem-bábák folyamatos tájékoztatását: háziorvosok, politikusok, gyógyszertárosok, nővérek, önkormányzati szakemberek stb. Az ilyen széles rétegeket érintő tájékoztatás a célja azoknak a Mary-ék által szervezett utaknak is, amelyeknek során Kelet-európai országokból hívnak meg vegyes összetételű csoportokat a holland rendszer bemutatására.

Írországban (Új-Zélandban "a pénz követi a nőt", ahol szül, oda megy) nemrégiben történt egy olyan kezdeményezés, hogy lehessen a nőknek otthon szülni úgy, hogy a TB fizesse, két bába pereskedett is ezért és elvesztették a pert (részben rossz diplomácia miatt), ami súlyos következményekkel járhat minden EU-ország számára, mivel a bábaellenes hozzáállás győzelme precedenciát teremtett. Ennek kontrapontja, hogy az European Womens' Lobby kinyilvánotta és Strassbourg-ban is elfogadtatta, hogy a nőknek joguk van a szabad választásra a szülészeti ellátásban, Mary szerint az írek esete nem olyan jelentős, mint ez a tény.

Mary azt javasolja, hogy ne csak a bábákra és az egészségügyre koncentráljunk, hanem a teljes társadalomra és helyezzük el a kezdeményezést a szociális kontextusban, mert ha minden fronton jól tudunk érvelni, akkor könnyebb elfogadtatni a projektet. Lehetne az otthonszülési gyakorlat engedélyezését pilot projekt gyanánt is jezdeményezni, majd bizonyos idő után az eredményeket áttekintve le lehetne vonni a következtetéseket.

Prágai központtal létezik egy Global Networking System (?) - támogatásszervezésben jó lehet, New York-i alapítású. Olyan projekteket támogat, amelyek új, modellt nyújtó infrastruktúrát (pl. iskolarendszert) szeretnének felépíteni az alapoktól.


3. Elhúzódó vajúdás

Sara Wickham: csak akkor tudunk arról beszélni, hogy egy szülés elhúzódó-e vagy sem, ha definíciót adunk arra, hogy mi a normális hossz.

Az orvosi modell szerint ez a definíció pontszerű: eddig normális, innen nem.
Adhatunk kétdimenziós definíciót: ettől-eddig normális. Ez még mindig eléggé sematikus.
Ha figyelembe vesszük, hogy minden nő más, más háttérrel, más tulajdonságokkal stb., akkor az több faktort ad a kritériumrendszerünkhöz, többdimenzióssá tágítva a normális fogalmát.

A definíció meghatározásánál az is nehézséget jelent, hogy nincs biztos kritérium arra, hogy mikor kezdődik el a vajúdás. Akkor, amikor a nő úgy érzi? Amikor az orvos megállapítja? Mikor?

Etnikai csoportok között is különbségeket mutat a vajúdás hossza.

A dologban az a veszélyes, hogy akármilyen időtartamot határozunk meg, az erősen érinti a nőket, mert ha rövidre vesszük a normális határát, akkor sokan szenvednek el szükségtelen beavatkozásokat, de ha hosszúra vesszük, akkor esetleg elmulasztjuk a beavatkozást egy olyan esetben, amikor az indokolt lenne.

A bábák a vajúdás hosszát individuális alapon veszik figyelembe, ami működik, de rosszul definiálható. Nagy szükség volna valamiféle módszerre, amellyel lehetővé válna a normális pontos definíciója anélkül, hogy az egyéni sajátosságok figyelmen kívül kerültek volna.

Betty-Anne Davis
"Cervical reversion" helyett "cervical recoil" kifejezést használják arra a jelenségre, amikor pl. a nő a kórházba induláskor 8 cm volt, odaérve pedig 5 cm, jelezve ezzel azt, hogy nem spontán visszaalakulásról, hanem "visszariadásról" van szó.

Betty-Anne előadása a MANA válaszáról szól, amelyet a Friedman-görbére adott. (A Friedman-görbe a vajúdás normális hosszát hivatott megadni az orvosi modell szerint. A bábák sokszor azért alkalmazzák a "kreatív dokumentáció" módszerét, hogy a klienseik egy kis szépítéssel beleférjenek a normális keretbe és normálisan szülhessenek.)

Dr. Michelle Harrison beszél ennek kapcsán a "Woman in residence" című könyvéről, amelyet a Friedman vezetése alatt szerzett kórházi gyakorlatáról írt.

Michelle Harrison M.D.

A MANA megfigyelése szerint a nők 4,5%-ának volt 2 óránál hosszabb vajúdás-leállása 2-3 cm-nél (bár Betty-Anne szerint ezt sokan nem számítják vajúdásnak, ezért valószínűleg sokkal több ilyen eset van), valamivel kevesebbnek 4-5 és 6-7 cm-nél, és 3% körül 8-9 cm-nél; az először szülőknek gyakrabban, mint a többedszer szülőknek.

A MANA-kutatás a vajúdásleállásokról nagyon hasznos akkor, ha az orvosok megtámadják a bábát azért, mert nem követi a Friedman-görbét, mert azt lehet mondani, hogy "nézzék, itt van 450 eset, ahol ugyanez történt és ilyen és ilyen (jó) eredménnyel".

Ina May Gaskin

Ina May Gaskin: Farmos tapasztalatok
Voltak olyan esetek, amikor a fáradt bába "lecserélése" a Farmon a szülés felgyorsulását eredményezte. Volt, amikor az segített, ha a nő aludt vajúdás közben (kórházban ez vajúdás közben már "illegálisnak" számít).
Lehetett éhség is, amin ha segítenek, akkor az megoldja a helyzetet. Ha a bába eszik a nő előtt, akkor néha kedvet kap ő is.
Volt, amikor arra volt szükség, hogy a nő nevethessen. Amikor felfedezte a nevetésre való képességét, akkor megélte, hogy ez segíti az endorfinok termelését, ami csökkenti a fájdalmat.
Volt, amikor egy kis mozgás billentette át a nőt a holtponton.
Néha a nő negatív hozzáállása, beszéde volt az, amin segíteni kellett és utána jól ment tovább a vajúdás.

Ina May:"Semmiképp sem gondolom, hogy befejeződött volna nálam a tanulási folyamat, folyamatosan tanulom a nőktől, hogy mit jelent nőnek lenni."

"Tudnék rajzolni néhány nagyon érdekes Farm-görbét..."

"A szülés aszerint működik, amit én záróizom-törvénynek nevezek. A gyűrű alakú izmok működésében sok hasonlóság van: pl. nem lehet nekik dirigálni (MOST végezd el a dolgod...). A WC-zéshez is az az érzés kell, hogy magánterületen van az illető, nem figyeli senki és nincsenek elvárások. Míg a férfiaknál rendszerint rendben való, hogy a kisdolgaikat egymás előtt végezzék, a nagydolgokhoz ők is szeretnek elvonulni. Ez egy jó hasonlat akkor, ha férfiorvost kell meggyőzni. A férfiakhoz hasonlóan (ld. erekció), a nőknek is van elme-test összeköttetésük és az erektilis szöveteik akkor működnek jól, ha ehhez megfelelő lelkiállapotba tudnak kerülni. A szeretkezés és a nemi erőszak között élettani (pl. fájdalom) és pszichológiai szempontból is nagy különbség van és ugyanez vonatkozik az erőszakmentes, illetve erőszakos vajúdásra és szülésre is."

"Egy bábának feltétlenül meg kell tanulni kötni, horgolni vagy hímezni..."


4. Záróbeszélgetés

érdeklődő közönség előtt zajlottak a programok

Jan Tritten beszél arról, hogy konferenciában összefogott kezdeményezések ötlete honnan jött, mi volt a cél, majd a résztvevők reflektálnak arra, hogy kinek-kinek mennyire tűnt úgy. hogy ezeket a célokat, illetve a saját egyéni céljaikat mennyire siekrült elérni. A délelőtti tematikus kerekasztal-beszélgetések összefoglalóit is most mondják el a kiscsoportok szóvivői.

Közben a folyosón megjelenik Cornelia Enning, az ismert német "vízibába", aki EU-s anyagi segítséget ígér azoknak, akik a Kelet-európai országokból szeretnének a 2004-es németországi MWT konferenciára menni. Rögtön feliratkozom a listájára és váltunk néhány szót. Úgy látszik, ez a nap a német kapcsolatok napja, az előző szünetben az alagsorban szólított le egy másik német bába. Jó, hogy lehet egy kicsit németül is beszélni, már teljesen berozsdásodtam a sok angol mellett.

Ha feltűnt az Olvasónak, hogy a mai naphoz viszonylag kevés fotót csatoltam, akkor jogos a hiányérzet: Ken délidőben egy beállítást magyarázva elegánsan újraformázta a fényképezőgépem memóriakártyáját, így arról a reggel óta készült képek egy gombnyomásra eltűntek. Bár nem haragudtam ezért, mégsem voltam boldog az esettől, különösen, mivel egy sereg aranyos kis körbeülős képet készítettem a kerekasztal-beszélgetésekről és a program még számos más jellegzetes mozzanatáról, ami most már csak a fejemben marad meg, az utókor számára nem.

Este a saját szervezésemben egy közös vacsorára indulunk a "főhadiszállás" embereivel, vagyis a konferencia előadóival, szervezőivel és rajtuk kívül mindazokkal, akik útközben hozzánk csapódtak. Némi keresgélés után ismét egy olasz étteremben kötünk ki (bár eredetileg marokkóiba indultunk). Cornelia és egy németül beszélő litván bába társaságában előbb-utóbb elnémetesedik az asztal felénk eső sarka, Cornelia a következő, németországi MWT-konferencia terveiről mesél. Kezdek belejönni a jobbra német-balra angolba, ez eddig nem ment valami jól. A jó hangulatban elköltött vacsora után Betty-Anne és Ken kedvesen elkísérnek a szállodáig, amit a késői órára való tekintettel nagyra értékelek. Mivel ők holnap már nem vesznek részt a konferencián, el is búcsúzunk egymástól, Ken invitál a jövő novemberi MANA-konferenciára, én pedig Betty-Anne lelkére kötöm, hogy ha vissza talál menni Afganisztánba, vigyázzon magára. Azt hiszem, az utóbbi másfél évben ez a két ember belépett azon kevés igazán jó barátom sorába, akikkel akármilyen ritkán is látjuk egymást, mindig ott folytatjuk, ahol utoljára abbahagytuk és az összetartásunk az idő múlásával mit sem csökken. Az ilyen kapcsolatokat nagyon megbecsülöm, nem minden napra akad belőle.

 
soknemzetiségű vacsora a párizsi-olasz étteremben

1. 2. 3. 4. 5. 6. << vissza tovább >>