Midwifery Today Bábakonferencia
Párizs 2003 november 6-10.

November 7. péntek:

 
Ezt a képet a kongresszusi központ felé vezető úton fotóztam érdekességképpen, egyszerűen csak a "nagyonfrancia" mivoltának okán...

1. Álmok és ideálok a világ tájairól - Jan Tritten, Naolí Vinaver, Michel Odent

A konferencián képviselteti magát: Franciaország, Egyesült Államok, Ausztrália, Haiti (először!), Hollandia, Norvégia, Svédország, Dánia, Izrael, Lettország, Litvánia, Oroszország, Olaszország, Mexikó, Spanyolország, Nagy-Britannia, Izland, Németország, Svájc, Szlovénia... kb. 22-25 ország. Benyomásaim szerint kicsit kisebb léptékűnek tűnik ez a konferencia, mint a 2001-es, de nem kevésbé színvonalas.

A résztvevők körében sokan dolgoznak olyan környezetben, hogy egyedül érzik magukat a világban, ezen kíván segíteni a Midwifery Today, hogy a magányos harcosok lássák, hogy vannak társaik, akik segíthetnek nekik és erőt adhatnak nekik.

Jan Tritten diaképeket mutat: egy afrikai-amerikai bábanénit, aki évekig pereskedett, hogy folytathassa gyakorlatát, majd a halála előtt formálisan is átadta a stafétabotot a Midfifery Today stábjának, mondván, hogy most már nyugodtan meghalhat, mert látja, hogy vannak fiatalok, akik folytatják a munkáját. További képek következnek a "granny midwives" nagymama-bábákról. A bábák az előttük járó generáció mellett sokat tanulhatnak más kultúrák tapasztalataiból is. Az utolsó diakép mindenféle bőrszínű kezek összekulcsolódását mutatja: ez a kézfogás a Midwifery Today célja.

Naolí Vinaver

Naolí Vinaver Mexikóból azzal lep meg, hogy saját magát fordítja angolról franciára elképesztő könnyedséggel, ami spanyol anyanyelvére való tekintettel egészen figyelemre méltó. Elmondja, hogy a mexikói független bábák meglehetős szabadságban működnek, mivel nincs sem olyan törvény, amely tiltaná működésüket, sem olyan, ami engedélyezné. Eddig iskolájuk sem volt, de nemrégiben alapítottak egyet (az oaxacai MWT konferencián). Naolí tele van új reményekkel.
Ha kislányokat hallunk beszélni a szülésről, sokszor egészen kicsiket is, elszomorítóan horrorisztikus képek élnek a fejükben: szenvedésről, császármetszésről. Még a várandós babák hasa is kívülről nyitható. Mi magunk, mindenki egyformán felelős azért, hogy az emberek tudatába mi kerül, ezért fontos, hogy megnyilvánuljunk, kifejezzük önmagunkat, de legalább kérdőjelezzük meg az elterjedt hiedelmeket. Mexikóban, csakúgy, mint a világ nagy részén, beleértve az Egyesült Államokat is, a szülészeti statisztikák riasztóak. Brazíliában például 70-90%-os a császármetszések aránya (de más országokban is van, ahol ilyen magas), ez óriási visszaélés a rendelkezésre álló sebészeti technológiával. Ilyenfajta statisztikák mellett nem csoda, hogy a kislányok fejében az a gondolat formálódik meg, hogy sebészeti beavatkozásra van szükség a szüléshez.
Van egy terve, ami egyszerűnek hangzik, de valószínűleg az élete hátralevő életét kitölti majd: hogy megjelenjen, könyveket írjon a fiatalokhoz, iskolákban, rádióban stb. adjon elő és elvigye a hírét annak, hogy miről is szól a szülés valójában. Csak egy vagy két projektre tartja jónak fókuszálni, hiszen mellette háromgyerekes anya és bába is kell, hogy legyen, ez a projekt most az, hogy gyerekkönyvet ír a szülés örömteli módjáról. Ha nyolcvanéves lesz, valószínűleg azt fogja érezni, hogy nem tett sokat, hiszen nem teljesítette kis részét sem annak, amit szeretett volna csinálni, másrészt büszke lesz arra a kicsire, amit megtett. Tegyük meg azt a kicsit, amit tehetünk, ki-ki a maga módján.

Michel Odent

Michel Odent: Kommentálja, hogy Naolí magasabb hangon beszél franciául, mint angolul, ebből arra következtet, hogy franciául gyerekkorában tanult meg, angolul pedig később. Naolí mondja, hogy igen, tényleg így van. (Ez egyben jó lecke nekünk arról, hogy mennyi minden kiderülhet egy olyan apróságból, mint a hanghordozás.) Michel ellenben még a szokásosnál is franciásabb akcentussal beszéli az angolt attól, hogy saját magát fordítja franciáról.

Meg kell tanulnunk beszélni - mondja. Például az etikai bizottságokkal az "a la carte", elektív császármetszésről. Meg kell tanulnunk beszélni például a párizsi bábákkal is (egy párizsi bába sincs a konferencián), Michel azt mondja, Párizs az uniformizált gondolkodás fellegvára (feltehetőleg szülészeti szempontból). Módot kell találnunk arra, hogy megközelítsük őket.

Az önpusztító viselkedések (anorexia, öngyilkosság stb.) eseteinek igen nagy számában lehet kimutatni valamilyen traumát a perinatális időszakban. A szeretetre való képesség kialakulásában döntő szerepe van a perinatális időszaknak, ezért erre nagyon oda kell figyelni. Michel most éppen azt tanulmányozza, hogy a szülés körül lényeges hormonok milyen hatással vannak a viselkedésre. A hormonok nevét természetesen minden szülészeti szakember tudja, de amit nem mindenki ért, az az, hogy elő kell segíteni a "szeretet/szerelemhormonok" (love hormones a megszokott Michel-stílusban: "lov ormons") áramlását. Az oxitocin például egy tipikus szerelemhormon. Ha az oxitocint intravénásan adagolják, akkor az nem éri el az agyat, ezért nem váltja ki azt a viselkedésbeli hatást, amit a természetes hormon termelődése. A legnagyobb mennyiségű szerelemhormont, amit az ember kibocsátani képes, közvetlenül a születés után teszi (!). Miért lehet ez a fordulópont a szülés folyamán? Az az anya, aki tudja, hogy önerőből meg fogja szülni a gyermekét, automatikusan termeli a szerelemhormon-koktélt. Ezzel szemben a gyógyszerészeti termékek blokkolják ezen hormonok termelődését.

Azok, akik nincsenek most itt, nyilván nem tudják ezt, de a mi feladatunk, hogy felkínáljuk nekik ezt a perspektívát, hogy gondolkodásra késztessük őket. A kezdeti kötődés soha vissza nem térő lehetőség, amely az újszülött további életének egészére kihat. A távollevőknek beszélhetünk például az állatvilágból vett példákról: ha megzavarjuk az ellő juhok hormonegyensúlyát, ha pl. epidurális érzéstelenítést adunk nekik, akkor az ellést követően nem fogadják el a kisbárányt, nem gondoskodnak róla. Igaz, az ember törődik az epidurális érzéstelenítéssel született babáról is, hiszen van kultúránk, beszédünk, a várandós anya előre tudja, hogy gyermeke lesz, de ez nem jelenti azt, hogy ne lennének rá hatással a hormonok és hogy a kulturálisan felülírt viselkedés megfelelő minőségben helyettesítheti azt, aminek természetesen kellene történnie. Az állatvilágból vett példák általi megismerés azért is hasznos, mert az emberi kultúrák már egészen régen is beleszóltak valamilyen módon a szülés folyamatába rituálékkal, tabukkal, szabályozással. Az emberi fajnak van egy speciális "handicap"-je, korlátozottsága a szülészet tekintetében és az a neocortex. A neocortexnek a jó szüléshez a "hátsó ülésre" kell kerülnie. Ne stimuláljuk a vajúdó nő neocortexét: bánjunk takarékosan a szavakkal, adjunk a nőnek intimitást és biztonságérzetet. A biztonságérzetet régen a szülő nő anyjának vagy nagyanyjának jelenléte biztosította. Az anya annak a személynek a prototípusa, aki mellett az ember biztonságban érzi magát. A bába is egy hasonló anyafigura, aki ezt a biztonságot testesíti meg. Ha egy emlősállat nem érzi magát biztonságban, akkor nem tud elleni, mert az agya adrenalint bocsát ki amely a szerelemhormonok ellen hat. Ez az embernél is hasonlóan működik. A neocortex elcsitítása mellett fontos, hogy kielégítsük a nő legalapvetőbb, specifikusan emlősállatokra jellemző igényeit. Távolítsuk el az összes rituálét a szülés közeléből, amennyire lehetséges. "Mammalizáljuk" a szülést - legyen olyan, mint egy emlősállaté. Provokatív módon úgy is mondhatnánk, hogy embertelenítsük...

Mindezeket elmondhatjuk azoknak, akik nem értik, hogy miért olyan fontos a szülés háborítatlansága. Az emberiség történelme fordulóponthoz érkezett. Eddig minden társadalom ugyanazokat az alapvető stratégiákat használta a túléléshez: a természet és mások feletti dominenciát. Ehhez erénynek számított az agresszió erősítése és a szeretet leszabályozása. Ebbe a képbe remekül beleillik az agresszív szülésvezetés gyakorlata is. Mára azonban elértük azt a pontot, hogy a túlélésünkhöz egy másik stratégia szükséges. Ha az emberiség nem akarja elpusztítani önmagát, akkor elengedhetetlen a szeretet facilitálása, a Földanya tisztelete. Soha még nem volt akkora szükségünk a szerelemhormonok segítségére mint most. Ha nem tudjuk megtenni ezt a stratégiaváltást, akkor az emberiség elveszti evolúciós előnyét. Eddig sosem tettük fel azt a kérdést, hogy hogyan fejlődik ki a szeretetre való képesség az egyénben. "A szeretet tudományosítása" - ld. Michel könyvét - ma a tudomány egyik legfontosabb feladata. Beszéljünk erről a többieknek!


2. Szülészeti modellek, amelyek működnek és amelyek nem

Robbie Davis-Floyd

A) Robbie Davis-Floyd: Robbie ígéri, hogy előadásában megadja azokat a jellemzőket, amelyek a szülészet működő modelljei esetében fennállnak, de ahhoz, hogy ezt megtehesse, először tekintsük át azokat a modelleket és jellemzőket, amelyek nem működnek.

A nem működő modellek figyelmen kívül hagyják azokat a kutatási eredményeket és tudományos bizonyítékokat, amelyek a beavatkozások rutinszerű alkalmazása ellen szólnak.

Ne tisztelik a természeti népek hagyományos módszereit.

A nem működő modellekhez tartoznak azok az oktatási intézmények is, amelyek arra képezik ki diákjaikat, hogy a szülészet technokratikus modellje szerint működjenek és lojalitásukat ne a szülő nőnek, hanem egymásnak adják.

A nem működő modelleknél nem működik az otthonszülésből való kórházba szállítás rendszere, a beszállított szülő ellátása ellenséges hangulatban és nem készségesen történik.

A működő modellek tudományos bizonyíték (evidencia) alapú sürgősségi ellátást biztosítanak, ahol lehetséges a technológia megfelelő módon történő használata. (az ábrán látható egy CTG készülék, amelyen az osztály bábái a retiküljüket tartják...)

Pénzügyi életképesség

A jó modell sokszorosítható hasonló kulturális környezetben

A szakembereket úgy képzik, hogy bízzanak a szülés folyamatában, mert a szakember félelme a szülőnőre átterjedve blokkolja a szülést.

Coalition for Improving Maternity Services - az Egyesült Államok-beki szerveződés, fedőszervezet, szervezetek a tagjai. Kiadták a tíz lépés az anyabarát ellátáshoz című dokumentumot - ez túl hosszú ahhoz, hogy it felsoroljuk, de megtalálhatók a www.motherfriendly.com weboldalon. Csak ízelítőnek: korlátlan hozzáférési lehetőség azokhoz a személyekhez, akikkel a nő a vajúdás és a szülés alatt együtt kíván lenni, professzionális vajúdási segítség (doula) elérhetősége, professzionális bábai ellátás elérhetősége. A működő modellek közé tartozik Hollandia és Új-Zéland szülészeti rendszere. Ezekről Robbie épp könyvet ír (valakivel közösen).
A működő helyi modellek között szerepel Robbie ötpontos listáján az El Paso-i Maternidad La Luz (!)
A fejlődő országokból is felsorol öt működő modellt.

1. Porto Alegre, Brazília: egy háromemberes team működik együtt: orvos-bába házaspár egy dúlával. Protokolljaik közé tartozik a támogató környezet megteremtése, a preferált függőleges testhelyzet és a beavatkozások korlátozása. A fájdalomcsillapítás hierarchikus rendben történik, az agresszívebb megoldás csak akkor jön szóba, ha a kevésbé agresszív nem működött: érzelmi támogatás, homeop. analgezikumok, ópiátok, epidurális. Gátmetszések 72-ről 24%-ra esett vissza, mindez Brazíliában, ahol vidéken 40% a császármetszések aránya, a nagyvárosokban akár 90%. A VBAC aránya 57,6%. A megszületett babák között a magzati stressz előfordulásának aránya 4,4-ről 1,2-re esett vissza a változatások bevezetése óta. A kórházban, ahol dolgoznak, 80% felett van a császérmetszések aránya és 200 mérföldes körzetben egyetlen másik orvos sem engedi, hogy kliensei ilyen módon szüljenek. Otthonszüléseket is kísérnek. Az orvos fő szerepe ilyenkor az, hogy fényképez és könyveket olvas. Sok a vízbenszülés.
A képek jobb szemléltető eszközök mint egy szemeszterre való beszéd. A diaképeken egy vajúdó anya, akinek arcán a szerelmeskedés extázisa ül (Robbie kinagyítja csak az arcát), ez is bizonyítja, hogy az oxitocin valóban "lov ormon", ahogy Michel emlegeti.

B) Jan Tritten
Amikor Mexikóban járt, arról beszélt, hogy a "hasfelmetszésért" a szülészeten kívül bárkit börtönbe csuknának, mert brutális cselekedetnek tartják, miért van az, hogy a sebészmaszk mögött levő személynek ehhez automatikus joga van, holott a beavatkozás nem sokkal kevésbé brutális.

bemutatja a 2. működő modell-példát (honnan?)
Kulcsfigurája egy vezető nővér-bába. Továbbképzési programot indított saját magának és közvetlen munkatársainak. Nagyon kevés pénzből olyan átalakításokat eszközölt, amit általában csak születésházakban látunk (bordásfal stb.). Nem végeznek hüvelyi vizsgálatot.
Két év alatt 24-ről 99%-ra emelték a szoptató anyák arányát.

3. Japán bábák három különböző születésházból:
A bábák azt tapasztalták, hogy ha a nő valóban hitt abban, hogy meg tudja szülni a gyermekét, akkor 99%-ban tudta is. A fő ellenség az, hogy a köztudatban a vészhelyzetekről szóló történetek keringnek, a média és a többi nő is főleg ilyeneket terjeszt, ezért a nők fejében az a kép alakul ki, hogy könnyen lehet, hogy ők sem lesznek képesek normális úton szülni. Minden születésházra jellemző volt, hogy a náluk vajúdó anyáknál 1-2 százalékos volt a császármetszésre beszállított nők aránya.

Többet kell tennünk azért, hogy a nők elég erőt érezzenek magukban a természetes szüléshez. Más kultúrák tanulmányozásával sok ötletet szerezhetünk a saját gyakorlatunk számára.

4. Guatemalai bábák példáját említi, akiknek amerikai segítséggel sikerült egy iskolával egybekötött születésházat felépíteniük a semmiből és most abban tanítanak és kísérnek szüléseket a helyi tradicionális bábák.

Mindezek csak példák arra, hogy valóban lehetséges elérni a változásokat.

Ina May Gaskin

C) Ina May Gaskin - tört franciasággal elkezd beszélni, majd fél mondatnál feladja nagy közderültséget kiváltva.
A hetvenes évek egy részében egy iskolaboszban lakott. A férje fiatal idealistákat tanított, spirituális vezető lett. Valaki meghívta őket egy előadókörútra, amelyhez maga is csatlakozott. Ezen a körúton sok olyan fiatal nő is volt velük, akiknek elegük volt a kórházi szülészeti ellátásból, köztük volt Ina May is, aki úgy érezte, hogy őrült emberek bántalmazták ott és ezért még fizetni is kellett nekik. Ekkor ugyan már voltak nővér-bábaképzők, de senki nem tudott róluk, ahogyan a bábaság létezéséről sem. Titokban Ina May is szeretett volna bába lenni, de "hogyan lehetek bába, ha sosem láthatok (igazi) szülést? Ina May álma 33 évvel ezelőtt egy novemberi napon vált valóra, amikor egy asszony a harmadik babájával vajúdni kezdett és áthívták Ina May férjét (gondolván, hogy ő háborús veteránként nem fél a vértől), de Steven nem tudott átmenni, mert egy előadásra kellett mennie, ezért Ina May vállalkozott a feladatra. Ina May érezte, hogy itt elemében van és valamit érzett a csontjaiban, hogy ehhez tehetsége van. I.M nem értette, hogy lehet az, hogy a Föld összes állatfaja képes önállóan szülni csak az ember nem. Ina May még a kórházi szülése alatt is egész jól vajúdott, amikor békénhagyták, csak úgy csinált, mintha egy állat lenne, amit gyerekkorában is sokat játszott. Egy gyógyszermentes babán sokkal könnyebb újraélesztést végezni és egy egyszerű oxitocin-injekcióval vérzést elállítani is.
A karaván összeadta minden vagyonát és vett egy hatalmas földterületet: minden pénzük ráment, gazdagok voltak földben, de minden másban szegények: nem volt víz, villany stb.
A Farm első 500 szülésénél a császármetszések aránya 0.5% volt. A két eset egyike volt az első nő, akit úgy vettek fel, hogy dohányzott. Felmerült, hogy lehetett-e köze a dohányzásnak a lepényleváláshoz, amitől a nő szenvedett... A közösségből soha senki nem ment kórházba csak azért, mert a szülés fájt, lehet, hogy azért sem, mert több kilométer rossz földút vezetett a kórházba.
I.M. sokat mesél történeteket a nők bátorítására. Észrevette, hogy az a nő, aki mosolyog a kitolás közben, szinte soha nem reped el és az, aki pozitívan áll a szüléshez, kevesebb fájdalmat érez. A gátvédelem egy másik jó módja, ha a nő magának fogja a gátját, illetve különösen a csiklóját, ilyenkor annyira ellazul, hogy szinte soha nem reped el. Azt is észrevette, hogy egy belső váltás (pl. az, hogy a félelemtől eljusson a hála érzéséig) egy pillanat leforgása alatt végbemehet és ez nagyon előnyös a nő szempontjából. Az egyik nőt pl., aki nem bízott abban, hogy elég erős a szüléshez, szkanderoztatta egy olyan nővel, akiről tudta, hogy legyőzhető, ez megadta a vajúdónak a megerősítést a saját erejéről.

I.M. újrafelfedezte, hogy ha egy nő megfeszíti a karját (húzó mozdulattal), akkor nem tudja megfeszíteni a combját és a gátkörnyékét.

Elmesél egy esetet, amikor a fiának a brazil származású barátnője vajúdott egy hosszú botra támaszkodva. I.M. fia kérdezgette, hogy "na, ez jó volt?", mire a lány "ó, igen, eddig ez volt a legjobb!". I.M. mindig mondja a vajúdóknak, hogy mozgassák a csípőjüket (feneküket) vajúdás közben, de ez a lány, brazil létére és a táncos múltjával volt az első, aki ezt komolyan is vette... A botot mindig más szögben tartva támaszkodott rá.

Egy másik technika az "almafa rázás", a farpofákat rázza a partner. Az alma ettől hajlamosabb leesni - kommentálja I.M. A művelet hatása a férjekre is Viagra-szerű hatással van. Visszaadhatatlan Ina May stílusa, folyamatosan nyomja a viccesebbnél viccesebb kommentárokat a maga szókimondó stílusában.

Újabb sztori: Egy kórházban ahol évtizedekig 99,5%-os volt az epidurális érzéstelenítések aránya. Az igazgató rájött, hogy emiatt sokan más városban szültek és sokan meg is sérültek az epidurálistól, akik elégedetlenkedtek. Amikor az idős nőgyógyászok nyugdíjba mentek, változtatásba kezdtek: csak akkor vettek fel új szakembert, ha beleegyezett, hogy nem használ epidurálist, együtt dolgozik egy bábával és "befejleszt" a szülőszobába egy meleg vizes medencét. A császármetszések aránya ezt követően 20%-ról 7%-ra esett egy év alatt.

 
Balról jobbra: Betty-Anne Davis, Jan Tritten, Ina May Gaskin

D) Betty-Anne Davis
Ő is magát fordítja franciára (bár rendszeresen elfelejti). Ennyit az amerikai kontinens idegennyelvi analfabetizmusáról: Betty-Anne ugyanis spanyolul is folyékonyan beszél (igaz, Kanadában hivatalos nyelv a francia is). Jó hír ez a tolmácsoknak, mert tapasztalatból tudom, hogy Betty-Anne-t iszonyú nehéz fordítani az állítmánymentes többszörösen összetett és kritikusan csapongó körmondatai miatt, amelyek eredetiben tökéletesen élvezhetőek, de jaj annak, aki megpróbálja őket más nyelvre átbarkácsolni.

Betty-Anne nemrégiben jött haza Afganisztánból és az élményeiről mesél. Nem volt szabad férfiak kísérete nélkül az utcára menniük, most már ez engedélyezett, de még mindig több nő szabályosan összetapadva, a fal mellett közlekedik laposkúszásban a régi beidegződések miatt. Az amerikai járványügyi felügyelet szerint Afganisztánban 70-ből 1 nő hal bele szülés körüli komplikációkba, de Betty-Anne szkeptikus, mert ott, ahol járt, nem ezt tapasztalta. Ottléte alatt több egészségügyi központot építettek, különösen a peremvidéken élők számára. Az utak nem utak, rendkívül nehéz közlekedni. A házak földből vannak és ritkán magasabbak, mint egy szint. Kezdetben csak férfitolmácsok voltak, akiknek meg kellett tanulniuk olyan testrészek nevét is, amelyek létezéséről eddig nemigen tudtak... Az afganisztán nőknek nyomorúságuk ellenére igen jó humorérzékük van. Fontos volt, hogy elérjék, hogy a bábák kapjanak fizetést. A kórházak 2-5 óra távolságra vannak. Próbálták rávenni a bábákat, hogy járjanak biciklivel, de inkább gyalogolnak, a bicikli kulturálisan nem elfogadható számukra. Betty-Anne felveti, hogy nem akarnak-e francia bábák is dolgozni az afganisztáni projekten.

 
Képek Afganisztánból: tradicionális bábák és a segélyszolgálat férfi munkatársai


3. Nehézségek a szülés első és második szakaszában:

Lisa Goldstein: Az első szülés, amit lát az ember, vagy megijeszti, vagy egy életre kigyújt benne egy lángot. Lisa Goldstein 12 éves korában szerezte az első tapasztalatát és az utóbbi kategóriába tartozik.

Hogyan indul meg a szülés? Nem tudjuk bizonyosan. Az sem igaz, hogy a szülés minden esetben magától megindul, az almafán is látni lehet egy-két olyan megaszalódott gyümölcsöt, ami sosem esik le, a túlhordás valós probléma lehet. Lisa újra elmondja a ricinusolajas receptet.

Poszterior babák: sokszor okoz napokig tartó meginduló, majd újra leálló vajúdást.
Minden panaszt, amit a mama mond, dícséretre fordítja a nő medencéjére vonatkozóan. Például ha fáj a csípője, akkor az biztos azért van, mert "a baba szépen helyezkedik a medencében". Ha nyilall a szeméremcsontja, akkor milyen jó, hogy a baba már a fejével nyomja. A pozitív megerősítések hatására még egészen elképesztően valószínűtlen esetekben is 

Hogyan fordítsunk meg egy poszterior babát? Tartsuk a babát melegen: csavarjunk pokrócot kívülről a hasra. Végezze a padlótakarítást négykézláb vagy guggolva. Mozgassa a csípőjét: körözzön, írjon nyolcasokat vagy a nevét.

A szülés hormonhatásra indul meg, amely gyakran nem tud létrejönni bizonyos személyek jelenlétében (tipikusan a nő anyja vagy anyósa vagy akárki, akinek a társaságában nem képes a tökéletes elengedettségre. Fontos a bizalom: elmeséli azt a történetet, amikor a férje az arcába nézve szuggerálta belé, a két kezéből egyre nagyobb nyílást formázva, hogy hogyan fog a méhszája két óra alatt teljesen kinyílni és úgy is lett, mivel mindketten tökéletesen bíztak a másikban és érezték egymás energiáit.

Második szakasz: a testhelyzet és a baba helyzete, ill. a kettő viszonya az egyik kulcsfaktor.

Ina May: "Lisa felfogása a szülésről pont olyan, mint az enyém, de azért megpróbálok említeni néhány dolgot, amit ő nem" Elmesél egy történetet, amikor egy szülés után a mezőről érkező tehenek benéztek a ház ablakán, megérezték, hogy valami történt: a szülés energiáját. (Ilyesmi mintha már máskor is történt volna a történelemben - ejti el a bibliai célzást)

Úgy kezeli a szülőnőt, mint egy istennőt, próbálja kitalálni a gondolatát is, mivel a verbális kommunikáció ilyenkor nem működik jól. Amikor ő szült, akkor is azt szerette volna, hogy őt is istennőként kezeljék és ettől a lehető legtávolabbi dolog történt. Sokszor valamilyen érzelmi blokk akadályozza a szülést. Ina May-nek számos olyan esete volt, amikor pl. párkapcsolati probléma miatt nem haladt a szülés, amit ha ott a helyszínen sikerült megoldani, akkor az megoldotta a vajúdás leállásának problémáját is. Az ilyen megoldásokra semmiféle utalást nem talált az orvosi szövegekben. Évekkel később az 1850-es évekből származó könyvekben talált bizonyos utalásokat, pl. férfi orvosoknak szólót:"ha csak teheted, a vajúdás alatt ne menj be a nő szobájába, hacsak nem hívnak, mert azzal akadályozod a vajúdást". Bizonyos szempontból ma kevesebbet tudnak az orvosok, mint 150 évvel ezelőtt! Ina May kéri, hogy ha valaki talál ilyen szöveget a saját anyanyelve régi orvosi könyveiben, akkor azt küldje el lefordítva I.M-nek.

Fontos, hogy a nő ehessen vajúdás közben. Ha nem engedik a nőt enni a kórházban, "csaljon": egyen akkor, ha nem látják. A vajúdás ritmusához néha hozzátartozik bizonyos ételek megkívánása is és ha ezek kielégülnek, az is segít, hogy haladjon a szülés. A táplálékmegvonás megakaszthatja a vajúdást.

Hangadás: a magas hangok szoros torkot jelentenek, ami megfeszíti a gátat. Mélyebb, "jó, szexi" hangokat adjon.

Burokrepedésnél a 70-es évek Farm-korszakában a nőnek ágynyugalom, nagyfokú tisztaság, semmi szex, semmi hüvelyi vizsgálat volt előírva, a bába pedig lázat mér és megfigyeli a nőt, ilyenkor a burok gyakran magától visszazáródik (koraszülésnél kívánatos).

Mondhatja magának, hogy ő is van olyan jó, mint egy gorilla, egy ló, egy fóka, egy oroszlán, egy bálna stb. A nőknek néha őrült ötletei támadnak vajúdás közben. Ha ezekkel kapcsolatban megnevettetjük a nőt, az sokat segít. Ina May nagyon földi, szívből jövő, szókimondó humora nagyon bejön a legtöbb vajúdónak (és nekünk is...) Mindent pozitív állítás formájában fogalmazzunk meg és vegyük rá a nőt is, hogy mondjon ilyeneket, illetve hogy ezeket formálja át pozitívvá.

Marion Toepke McLean
Amerikai nővér-bába. Elmesél egy történetet, hogy a macskája ellését figyelte és a kitolási szakban békén akarta hagyni, de a macska utánafutott egy belőle kilógó fél kiscicával: szerette volna, hogy ottmaradjon: megérezte benne a bábát. A legfontosabb tudás, amire egy bábának szüksége van, az, hogy az ember az állatokhoz hasonlóan ösztönös tudással rendelkezik a szülésről. Ha ezt megértjük, akkir jobban ki tudjuk elégíteni a szülőnők igényeit.

A szülés beavatási rítus, teljesítmény, olyasmi, amit a nőnek bátran kell elérnie. Az elme ereje igen nagy, fontos, hogy mit gondol a nő a saját vajúdásáról, mit vár tőle. A hatás lehet ellentétes is: Marion mesél egy sztorit, amely szerint egy nő előre leegyeztette vele, hogy lehet, hogy nagyon sokáig fog vajúdni, nem baj-e. Miután mondta neki, hogy nem baj, másnap reggel két óra alatt megszült. Utólag kiderült, hogy azért hitte magáról, hogy sokáig fog vajúdni, mert nem követte előzőleg a bába utasításait, pl. nem evett rendesen és nem mozgott eleget.


4. Ha tehetnék valamit a szülésért a hazámban, akkor...

Sara Wickham

Sara Wickham
A randomizált kontrollált kutatásokra fordított pénzeket arra fordítaná, hogy mindenkinek lehessen fizetett szülési szabadsága. Jó lenne valami igazságos lottó, hogy mindenki építhessen születésházat, aki akar. Kötelezővé tenné a szexualitásról szóló workshopok látogatását. 

Naolí Vinaver

Naolí Vinaver: Sokat kéne meztelenkedni, ahogy Naolí lánya teszi. Egyszer tartottak egy születésnapi partit úgy, hogy az összes gyerek meztelenül rohangált a kertben: úgy kezdődött, hogy a lánya nem akart felöltözni, jöttek a többiek és rákaptak a meztelenség szabadságára. A vendég gyerekek szülei rettenetesen zavarban voltak. Miért ennyire kiakasztó a szexualitás? Naolí úgy gondolja, hogy neki nagyon normális családja van, csak valahogy a többiek nem annyira normálisak, mint ők...
A szabadon nevelkedett gyerekek valahogy jobban tudják, hogy hogyan kell viselkedni, tudják, mikor éhesek, mikor kell enni, hogyan kell spontán módon viselkedni. Néha kellenek a keretek az életünkben, de vannak olyan területek, amelyet meg kell védenünk az eredeti formájában. 

Naolí azt a tapasztalatot szerezte (minthogy városban és vidéken egyaránt praktizál), hogy a vidéki, tanyasi nők sokkal könnyebben szülnek, lazábbak, annak ellenére, hogy az anyagi körülményeik rosszabbak és sokkal kevesebbet engedhetnek meg maguknak. Többet beszélgetnek egymással, emberi kapcsolataik sokkal gazdagabbak, természetesebbek.

Elmesél egy történetet, amikor egészen kicsi gyerekek játszottak egymással, meztelenkedtek, erotikusan táncoltak, puszilgatták egymást, az egyik kislány már majdnem ráült egy kisfiúra, a felnőttek nem tudták, mint csináljanak, mert egyrészt nem akarták megtörni a gyerekek ártatlan örömét a szexualitásban, másrészt nem akarták, hogy véletlenül szexuális aktus történjen. Úgy oldották meg a helyzetet, hogy nagy zajt csapva újra felmentek a gyerekekhez, azok ezt hallva abbahagyták a játékot. "Mit csináltok, gyerekek, jól vagytok, jól játszotok?" "Igen, igen, minden rendben". "Ja, és még valami, tudjátok a kicsi lyukakba nem jó bedugni dolgokat, például az orrba, a fülbe, a hüvelybe, ezek mind kicsike lyukak, ne menjen bele semmi, jó?" "Oké..." Szülők el. Kisvártatva visszalopakodtak és azt látták, hogy a gyerekek boldogan folytatják a játékot, de a kisfiú csípője köré tekertek egy kendőt, hogy "ne menjen be". Ez a történet példa arra, hogy a szexualitást nem feltétlenül kell elnyomni és bűnös dolognak tekinteni, meg lehet találni azt a módot, ahogyan az megfelelő kifejeződési formát találhat, mint pl. ebben az esetben a kisgyerekek táncában.

Jan Tritten: Az első szülésének emléke még mindig olyan élesen él benne, hogy úgy érzi, hogy nem hagyhatja abba a munkát addig, amíg el nem érjük, hogy a világon minden pár szülhessen háborítatlanul, a saját választása szerint.

Ekkor kerekasztal-beszélgetéssé alakul az előadás: mindenki elmesélheti a jelenlegi projektjét, álmát. A 2001-es konferenciára való utalással ("tartozom nektek egy update-jelentéssel") én is elmondom a magyarországi események alakulását az elmúlt két évre, a jelenlegi helyzetre és a jövőtervekre vonatkozóan. Lehetőség nyílik a magammal hozott írott információs anyag terjesztésére is. Nagyon örülök ennek a megszólalási lehetőségnek, csak reméltem, de nem tartottam valószínűnek, hogy mikrofonnal a kezemben is alkalmam nyílik majd beszélni a konferencia résztvevőinek a dolgainkról. 

A saját szempontomból az a kellemes meglepetés, hogy míg két évvel ezelőtt egy felolvasott szöveget is nehezemre esett izgulás nélkül elmondani egy ilyen plénum előtt, most minden előrefogalmazás nélkül, gördülékenyen és a nemzetközi bábaközösség viszonylatában a felső mezőnybe tartozó angolsággal sikerül elmondanom a mondókámat Ez olyan, mint egy mentális vállon veregetés: azt hiszem, tanultam valamit az utóbbi években. Jó érzés, hogy az utóbbi két évben mennyivel közelebb kerültem ehhez a közösséghez. Meglepően sokan emlékeznek rám két évvel ezelőttről is.


5. Éneklés a várandósság alatt - Michel Odent, Farida Hammani

A worksop elején elhangzik egy dal franciául, amely sok szempontból az óra mottója is lehetne. Szövege fordításban valahogy így hangzik: "Egyensúlyozz a gitárom vizében". A felvonódó szemöldököknek Michel elmeséli, hogy a dal szerzője egy játszótéren alkotta e gyöngyszemet, ahol gyerekek hintáztak és a hinták mellett egy gitár alakú pocsolya volt.

 
Michelről képtelenség vaku nélkül éles képet készíteni, mivel folyamatosan mozog, gesztikulál. Ez a kettő azonban kissé diffúz volta ellenére is jól kifejezi az "énekóra" hangulatát.

Michelék szülészeti osztályán úgy alakult ki a közös éneklések szokása, hogy megkereste Michelt egy énektanár-művész, aki már évtizedek óta tanított éneket és alkalmazott zeneterápiát és az ő hatására bevezetek néhány ilyen alkalmat. Az ötlet alapja az, hogy míg régen a nők nagyon sokat énekeltek a várandósságuk alatt, manapság a gépzene hallgatására szorítkozunk és gátlásaink vannak azért, ha a saját énekhangunk nem hasonlít a professzionális énekesekére. Michel felveti a kérdést, hogy ez vajon nem jelent-e valamféle érzéki elvonást a magzat számára. Azt a tapasztalatot szerezte, hogy a közös éneklések kitűnü alkalmat adtak arra, hogy az anyák otthon érezhessék magukat a szülészeten.

Gyakorlati rész következik: a hallgatóság mindenféle halandzsaszöveggel - "nyamnyamnyam", "plümmö-plümmö-plümmö", "jammpatamm", "ollala" - "beénekel", skálázik. A halandzsák egyre viccesebbek, a hallgatóság pedig az egyszerűségük miatt gyorsan rákap a dolog ízére. Egy idő után a dallamot mozgás is kíséri, hasonlóan eklektikus jelleggel. A fényképezőgépemben ekkorra időzíti magát az elem kimerülése, ezért ezt sajnos nem tudom képileg is megörökíteni, pedig érdemes lenne, mert nagyon sajátságos látvány, amint ötven ember egy teremben állva, kezéről nem létező vizet rázogatva rém lelkesen azt énekli, hogy "mihhihhihhi-mühhühhű"...

A workshop végén visszatér a kezdőmotívum (a gitárral meg az egyensúlyozással), amit ezúttal kézlengetéssel és testsúly-hintáztatással vagyunk hivatottak kísérni.

Az ezután következő francia szöveges éneklés nyelvi korlátoltságom okán már nem köt le annyira, ezért egy a szokásosnál korábbi lefekvés reményében a szálloda veszem utamat.

 1. 2. 3. 4. 5. 6. << vissza tovább >>