Midwifery Today nemzetközi bábakonferencia, 
2001 október 18-22, Párizs
(2. rész)

Innen metróval elzarándokoltunk a híres szórakozónegyedbe, a Pigalle térre és környékére. Itt egy egész hosszú utca mindkét oldala kizárólag szex-shopokkal, bárokkal, pornómozikkal meg ilyesmivel van tele. Egyetlenegy pékséget azért találtunk és legott vásároltunk is egy forgácsfánk-szerű tésztából sütött nagy sárga tekercs-sütit (mert olyan jól nézett ki) és egy baguette-et. A pék rögtön el akarta késsel felezni, hogy el tudjam csomagolni, de visítottam, hogy ne, hiszen az agyoncsapta volna a fényképet, amit e francia specialitás élvezetének megörökítésére szántam. Az utcán kicsit odébb végre megpillantottuk a Moulin Rouge-t. Ahhoz képest, hogy milyen híres helye a világnak, meglepően jelentéktelen külsejű, sőt, az utca szintjén még kifejezetten stílusromboló óriásplakátok is éktelenkednek rajta. Az elengedhetetlen fényképezés után visszafelé indultunk. Úgy döntöttünk, hogy a Sacre Coeur-t, amit közelsége miatt esetleg még be lehetett volna suvasztani a programba, már nem nézzük meg. Ennek részint fáradtságunk, részint az épület megközelíthetetlensége (zéró metró, maxi lépcső) volt az oka. Így aztán hazamentünk, ahol is háromnegyed óra össznépi kidőlés következett.

paris14.jpg (87527 Byte)

paris19.jpg (28661 Byte)

paris18.jpg (16204 Byte)

            ˝ 5-re kellett visszamennem, mert Marina Alzugaray és Michel Odent közös előadása volt: "Birth that flows like a river" – "A szülés, amely úgy folyik, mint a folyó". Kicsit elkéstem és mikor beértem, Michel Odent éppen arról adott elő, hogy a "modern" szülészetnek az egyetlen eszköze a méhszájtágulás mérésére a hüvelyi vizsgálat, pedig számos más jele is van annak, milyen szakaszban is tart épp a vajúdó. Nagyon örültem ennek, mert a fenti jelenséget mi is így tapasztaltuk. A tézis demonstrálására Marina eljátszott egy szülést. Fantasztikus volt: Nem mondott egyetlen szót sem, csak sóhajtozott, nyögdécselt, kiabált, pont úgy, mint  a vajúdók szoktak, és közben szintén rendkívül élethűen változtatta a helyét, vonaglott, ringatózott, rituálékat gyártott magának meg minden, ami kell. A végén a saját fejére kulcsolta a kezét, úgy szimbolizálta a baba kibújását, aztán azt, ahogy az anya a kezébe veszi, megszoptatja és örül neki. Elképesztően élethű volt, pedig semmi segédeszközt nem használt, csak egy kendőt, amibe a "babát" bugyolálta". Később ugyanúgy "megszületett" a méhlepény is. Michel Odent meg utána kommentálta, hogy a háborítatlan kapcsolatteremtés a babával hogyan stimulálja az oxitocintermelődést és persze az endorfinokét is. A végén azzal zárták le, hogy "ezzel azt kívántuk megmutatni, hogyan dolgozik együtt a primitív és a tudatos agy"… Persze a dolog sokkal többről szólt. Szuper volt ez az előadás!

paris24.jpg (17373 Byte)

Michel Odent, egy francia résztvevő és Jan Tritten társaságában...

            Utána szerét ejtettem, hogy beszéljek egy kicsit Marinával és mivel pont ott volt mellette, Ina May-jel is. Csenge ott volt a kezemben, mert őt is bevittem az előadásra. Bemutattam őt Marinának, mint "vízibabát". Ina May még fotót is csinált rólunk magának. Csenge egyébként igen népszerű volt bába-körökben, ami nem csoda, mivel pártatlanul osztogatta mindenkinek elbűvölő fogatlan mosolyát.

Ina May, Csenge és én

paris25.jpg (21678 Byte) Marina Alzugaray és én

            Jaj, azt még nem is írtam: délelőtt a megnyitón számba vettük, hányféle országból jöttek a résztvevők. Összesen 25 országot sikerült összeszámolni: Izrael, Izland, Anglia (itt valaki megjegyezte: lehetne Skóciát külön? J), Írország, Brazília, Mexikó, USA, Kanada, Franciaország, India, Németország, Svájc, Dánia, Hollandia, Dél-Afrika, Japán, Ausztrália, Lengyelország, Görögország, Spanyolország és jómagam Magyarországról. Szép kis csokor, ugye?

paris13.jpg (12043 Byte) Michel Odent

paris11.jpg (12665 Byte) Jan Tritten

            Este egy magyar származású amerikai bábával beszélgettem ("Kovach"), akit érdekelt a magyarországi helyzet. Tettük mindezt a keresztény bábák találkozójára várva, de valahogy furcsán nem jött senki. Kiderült, hogy elkerültük egymást és elmentek valahová vacsorázni, így erről nagy sajnálatunka lemaradtunk. Azzal vigasztaltam magam, hogy este majd legalább pihenek egyet, de Csengécske másképp tervezte… Na, sebaj, már úgysem kell sokáig "Fülig Jimmy" (t.i. 24 órás) üzemmódban létezni.

 

2001. október 20. szombat:

            Abbéli reményeim, hogy Csenge az esti későn fekvés után ébredni is később fog, kb. ˝ 6-kor szertefoszlottak… nyekk, miauu… Tudtam volna még aludni. Úgy emlékeztem, hogy csak 9-kor kezdődik a nap, ezért jócskán lekéstem Marsden Wagner előadásáról, ami egyébként igen jó volt. Úgy tűnik, ez az ember az, aki a legtöbb mindent csinálja olyan irányban, ami a mi otthonszülés-mozgalmunknak jót tehet, pl. statisztikákat gyűjt, bizonyító tényeket az otthonszülés biztonságos voltáról, illetve agitál a bábák függetlenségéért és a "betegközpontú" orvosi szülészet ellen.

paris12.jpg (11734 Byte) Marsden Wagner

Utána Robbie Davis-Floyd beszélt a várandósgondozás, illetve szülészet különféle modelljeiről (technokrata, humanizált, holisztikus). Ez utóbbi előadás is nagyon jól összeszedett volt, jól lehet majd használni az anyagát.

            Délután kerekasztal-beszélgetések folytak. Az elsőn Ina May mellett ültem és persze vadul diktafonoztam a szövegét. Teljesen lenyűgöz a stílusa: végtelenül kedves, egyszerű és gyengéd és mégis olyan belevaló és szókimondó! Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen megközelíthető formában találkozhatok majd vele. Egyébként a váll-beszorulás kapcsán alkalmazott "Gaskin-manővert" magyarázta, meg egy csomó más problémamegoldást a Farmról. Időnként közbevetett egy-egy humormorzsát, pl. "Mi nem mondjuk az anyáknak, hogy >>nyomjon, nyomjon<<. Végülis egy pénisznek se szokás azt mondani, hogy >>állj fel, állj fel<<…" Imádtam.

paris23.jpg (16067 Byte) Ina May workshop-ján

paris22.jpg (21375 Byte)

            A következő Marina volt és a delfines történetek. Ez is nagyon tetszett, mint minden, amit ő csinál általában.

            A harmadik pedig Naolí Vinaver volt, aki mexikói "hagyományos" (azaz bábától bábának történő tanítás által, és nem iskolában képzett) bábáktól tanult, többek között egy csomó apró, de működő trükköt. Most pl. egy kendővel mutatta, hogyan lehet egy anya csontjait "helyretenni" szülés után, hogyan kell egy fejjel rossz irányba forduló babát "kirázni" a medencéből és jó helyre fordítani, illetve hogyan kell csomó nélkül babahordozó kendőt kötni.

paris20.jpg (16707 Byte)

            Naolí már délelőtt is előadott egy másik programban, amit még nem is említettem, nevezetesen egy világ-körképben a bábaság helyzetéről. Az is lenyűgöző volt: a szóban forgó "hagyományos" bába (valamilyen Dońa Reina) bölcsessége, módszereinek egyszerűsége, hatékonysága és természetközelsége teljesen magával ragadott. Játszom a gondolattal, hogy holnap az ő előadására megyek be a tervezett helyett.

            A nap utolsó állomása az úgynevezett "Bábatrükkök"-ötletbörze volt: felvetettünk problémákat (elhúzódó vajúdás, poszterior baba, gátvédelem, váll-beszorulás), amire mindenki mondhatott lehetséges megoldásokat. Ina May a végén hosszasan beszélt, közben élő modelleken mutogatta a fogásokat, nagy közderültség közepette. Ide nekem is lett volna mondanivalóm, de aztán hirtelen vége lett és már nem volt rá lehetőség.

paris27.jpg (12017 Byte) Ina May a Gaskin-manővert tanítja

paris26.jpg (13540 Byte) További "szakmai trükkök"

            6-kor aztán mindenki pánikszerű távozásba kezdett. Szerettem volna beszélni Ina May-jel, de annyira el volt foglalva, hogy nem tudtam.
            Közben már vártak rám Csengéék és hazafelé még elmentünk az Eiffel-toronyhoz. Mi tagadás, közelről is nagyon jól néz ki. A felmenés ötletét elvetettem, mert nagyon sokan voltak és Csenge felébredt: hason fekve kukucskált ki a babakocsiból. Bűbájos ilyenkor a kis viktoriánus sapkájával meg a hatalmas kék szemével.

paris28.jpg (20118 Byte)

... a leírás itt sajnos megszakadt. Az utazás hátralevő része némileg viszontagságosra sikeredett (pl. lekéstük a repülőgépet, minek következtében egy teljes éjszakát a váróteremben kellett töltenünk a reggeli gépig), s talán emiatt történt, hogy nem maradt idő a krónikára. Így ez a naplócska ilyen hirtelen ér véget. Gondoltam, mégis közzéteszem így befejezetlenül is, hiszen a töredékes írás is több, mintha az ember csupán fotókból próbálja összeilleszteni a képet.

Az események utóélete egyébként valóban történelmet írt, mint ahogyan azt előre megsejtettem - lásd erről a floridai utazásom történetét. E sorok írásakor (2002 nyara) már a fiókomban lapul az AquaNatal oktatói képesítésem, megtartottam az első óráimat is az uszodában és épp belelendülőfélben vagyok a módszer magyarországi meghonosításába...