1. nap (vissza)

Midwifery Today konferencia
London, 2003. június 26. csütörtök

A reggel korán kezdődik, fél nyolckor már úton vagyok. A londoni földalatti, a Tube, kétségtelenül a világ legjobb metrórendszereinek egyike, ha ugyan nem a legjobb, még a párizsi sem érhet a nyomába. Kétpercenként járnak a szerelvények és a város minden csücskéhez gyalog meközelíthető közelségig visznek. Budapesten minden sarkon van szemetes kuka, mégis tele van a város szeméttel, itt pedig meglepően gyatra a kuka-ellátottság, mégsincs sehol egy darab szemét sem. Takaros iskolai egyenruhás diákok, kifogástalan öltönyös felnőttek és foltos farmeros, piros csíkos zoknis rebellis kamaszok képezik a Tube utazóközönségét, a bőrszínek minden lehetséges árnyalatában. A szerelvény maga - "csővasút" nevéhez méltóan- félkör keresztmetszetű és olyan alacsony, hogy 180 centi fölött mindenkinek vigyáznia kell a fejére. Induláskor felhangzik a jellegzetes "Mind the gap" felszólítás, mely a szerelvény padlója és a peron közötti elenyészően kicsi rés "veszélyére" hívja fel a figyelmet. Ez a figyelmeztetés olyannyira Tube-tipikus, hogy még ajándéktárgyak felirataként is találkozni lehet vele.
Ilyenkor reggel egyszerűen mindenki olvas, a peron és a metrókocsi belseje majdnem úgy fest, mint egy könyvtári olvasóterem: mindenki valamilyen írományba mélyed. A többség újságba, aki nem, az könyvbe. Kijózanító látvány: ez igen! egy érdeklődő nemzet. Lehet, hogy van mit tanununk tőlük...
A tube egyébként nemcsak műszakilag, de emberileg is nagyon magas színvonalú: még éjszaka is áll egy ember a peronon és barátságos "segíthetek?"-kel szólítja meg azokat, akik nem boldogulnak a jegyváltó automatával vagy nem sikerült tájékozódniuk. Az ilyen látszólagos apróságok teszik zökkenőmentessé és ezáltal olyan kellemessé a magamfajta látogató itt eltöltött idejét.

A konferencia helyszíne az Ealing Town Hall nevű kerületi önkormányzati épület. Nemcsak a szokásos okmányiroda és egyéb hivatalok kapnak itt helyet, hanem színes rendezvények, köztük a mi minikonferenciánk is. Bent rögtön meglátom Jan Trittent, széles öleléssel üdvözöl. Az élmény hatása alatt újfent megállapítom, hogy ha A Bábáról szobrot kellene mintáznom, ő lenne a modell. A regisztrációt gyorsan letudva igyekszem a bábaképzésről szóló egész napos szeminárium helyszínére, ami a jelen hazai törekvéseink ismeretében különösen érdekesnek ígérkezik.

Jan Tritten, névjegye szerint "a Midwifery Today főszerkesztője és édesanyja"


Elizabeth Davis: Bábaképzési szeminárium


Elizabeth Davis (lásd a képen) a Heart and Hands (Szív és kezek) rendkívül népszerű bába(tan)könyv szerzője. 1977-től bába, de egy ideje már nem praktizál, mert a képzésben dolgozik és (bába) politikai tevékenységet is végez. Az Észak-Amerikai Bábaszövetség oktatási részlegének vezetőjeként is dolgozott. Családjában mindenki tanár; úgy tűnik, ez náluk családi vonás - mondja.

Van egy 3 éves akkreditált, Kaliforniában elismert képzési programja (Nemzeti Bábaképző Intézet - National Midwifery Institute). Ezt nagy eredménynek tekinti, mert amikor elkezdték tevékenységüket, akkor még illegális volt az intézményen kívüli bábaság Kaliforniában.

Jan Tritten a földön hasalva jegyzetel, mint szorgalmas hallgató

Összesen 9-en kezdjük a csoportot, köztük Jan Tritten is, mint résztvevő, valamint Jenny Hall, a Midwifery Mind and Spirit c. könyv szerzője. A kölcsönös bemutatkozás fókuszában az áll, hogy ki miért jött, hogyan kapcsolódik a bábaképzéshez. A résztvevők közül hárman amerikaiak, egy belga, két angol, egy holland, de van egy japán bába is, valamint jómagam. Később csatlakozik két francia bába is, akik megkapó odaadással tolmácsolnak egymásnak.

A bemutatkozás során felmerült gondolatok közül néhány "aranyköpés":
Probléma: A császármetszések száma Amerika egyes részein elérte a 30%-ot (!)
Jan: Ha újra szent esmény lenne a szülés, akkor lehet, hogy ez meg tudna változni.

"Dehumanizálnunk kell a szülést olyan irányban, hogy az emlősállatok ösztönösségével történjen; ne a neocortex irányítsa."

"A nő pszichés szintű problémája a magzat testi szintű problémájaként manifesztálódik."

Elizabeth ezután az amerikai bábaság történetéről mesél, egyik fő eredményeként kiemelve, hogy mára sikerült elérni, hogy az orvosi rendszeren kívüli direktívákat fejlesszenek ki. Pl. követelmény volt, hogy a bába tudja, hogy egy kismama hogyan táplálkozzon a várandósság alatt és a szülés után, de a függtlen bába azt mondja, hogy tudni kell, hogyan táplálkozzon a vajúdás közben! (azaz: engedni kell enni!) Amíg nincs működő iskolai modell, addig a tanonckodás marad, aminek, mint képzési modellnek, sok előnye van: közösség alapú és megvan a gondoskodás folyamatossága. A képzés az, ami meghatározza, hogy a végeredmény orvosi rendszerű szülésznő vagy holisztikus bába lesz.

A következő körben arról beszélünk, hogy kit mi aggaszt a legjobban a szülés jelenlegi helyzetével kapcsolatban.

A válaszok között az alábbiak szerepelnek:

1. A nők nem nagyon kérdeznek a közelgő szüléssel kapcsolatban. Közben pedig félnek és mindent megtesznek, hogy "megússzák" a szülést. Nagyon passzívakká váltak és ezért nem tudnak eleget.

2. A szülésznők attitűdje aggasztó. A "bába" kifejezés felhígult, az orvosi szakma sokszor átfedi.

3. Az informált beleegyezés elve nevetségesen erőtlen a kiskapuk és a megfélemlítő taktikák miatt.

4. Epidurális érzéstelenítés. A szülés megélésének jelentőségét nem látják a nők, holott ez egy nő életében az elképzelhető legtöbb erőt adni képes esemény.

5. Számítógépes diagramozás (pl. CTG) - bizalomvesztés az emberi ítélőképességben

Elizabeth Davis a könyvírás legnagyobb előnyét abban látja, hogyígy elérhette a nőket még mielőtt várandósak lettek vona, mert aki már várandós vagy már vajúdik, annak már rendszerint van kialakult véleménye, amin nem lehet változtatni. A könyvtáramból még hiányzó két könyvét (Circle of Life, Women's Sexual Passages) legott megvásárolom, mindkettő roppant érdekesen ír a női életszakaszokról.

A bábaság aktuális problémája: Nem történnek áttörések, az információ nem éri el a népesség jelentős részét. Azok, akik otthon szülnek, azokat már nem kell elérni, azok már meg vannak győződve. Talán megoldást jelenthetne, ha gimnáziumokban beszélnénk a bábaság témáiról.

A nőktől elvették a szülés szentségét (ld. epidurális érz.) Elizabeth az epidurált tartja a lelki szmpontból legrombolóbb eljárásnak, korunk metaforája: "jelen akarok lenni, de nem akarok érezni semmit". Elveszi a nők organikus vadságát, asszimilálja őket egy szögletes, mechanikus világba.

Következtetés: A fő kérdés: hogyan vegyük rá a nőket arra, hogy akarják a természetes szülést?

A nők nem ismerik fel, hogy a szülés szexuális élmény: a szülés közben olyan hangokat ad, olyan aktív szerepett akar vállalni, mint amikor szeretkezik. Amikor ezt a kórházban nem tudja megtenni, akkor kéri általában a gyógyszereket. Miért akar egy nő epidurált? Félelemből: a fájdalomtól, attól, hogy elveszti az irányítást a teste felett, illetve abbéli zavarában, hogy szexuálisan kezd viselkedni egy olyan szituációban, amikor a helyszín erre nem alkalmas.

A nők azért sem törődnek a szüléssel, mert túl elfoglaltak ezzel foglalkozni.

Képzésben jó gyakorlat: Befejezetlen mondatokat adni a diákoknak: Egy újdonsült anyának ...... kell lennie/ cselekednie. Egy apának ..... Stb. Később visszaolvasni ezeket, lehet, hogy sok előítéletet tartalmaz, kidolgozni ezeket.

Meg kell tanitani a nőknek, hogy hogyan törődjenek magukkal. Gyerekkorban kell elkezdeni. Értékelni kell a fiatal lányok nőiségét (pl. Blessing Way)

Elizabeth régebben mindig csak olyan bábajelölteket vett fel, akik vagy már szültek vagy láttak szülést. Később ezt kibővítette, mert mindenki, aki már volt "határ-szituációban" (gyász, trauma stb.) és hajlandó oda visszamenni, hajlandó szembenézni a félelemmel, az potenciális bába.

A személyes élmények megosztása is segít a közvélemény formálásában. (Elizabeth javasol egy könyvet: Baby Catch, szüléstörténetekről szól)

A továbbiakban a közvélemény formálásáról szűkítjük a kört a bábaképzés aktuális kérdéseire.

Kutatások történtek a kisfiúk és kislányok közötti különbségekről:
Pl. A kislány babák legtovább az emberi arcot nézik, a kisfiúk a tárgyakat. A férfiak messzebbre látnak, a nőknek jobb a perifériás látásuk. Az agyféltekék fejlődése is különböző. A nők inkább képesek a párhuzamos gondolkodásra (több dolgot csinálni egyszerre), a férfiak jobban fókuszálnak.

Mindezek a tények lényegesek az oktatás szempontjából, mivel ma minden oktatási rendszer a férfi gondolkodásmód szerint működik. A bábaképzésnek jóformán "testi szintűnek" kell lennie, nem analitikusnak, szigorú logikai sorrendűségűnek, hanem összegyűjtve az összes információt, beszívva az ember testébe, ahol majd kialakul a válasz, a megértés.

Ha egy tipikus osztályban egy lány és egy fiú jelentkezik, a fiúnak válasza, a lánynak kérdése van. A tanárt a válasz érdekli. Ne legyünk merevek, integráljunk, ne tanítsunk frontálisan. A tanár arra való, hogy facilitálja a közös felfedezést, kidolgozza a félig kész tudást. Körben kell ülni. A hallgatók úgyis érdeklődnek egymás iránt, adjunk ennek nyílt teret: mindenki mondhassa el, hogy ki ő, mit szeretne, hogy érzi magát éppen stb. A legtöbb nő még életében nem ült nők körében, ahol nyíltan beszélhetett.

Az inkvizíció alatt 6-9 millió nő halt meg a boszorkányüldözések következtében (ezt az iskolában nemigen tanítják), a nők nem gyűlhettek össze, a női körbe gyűlés ősi hagyománya megszakadt. - Beszélni kell a tanítványoknak a saját történelmükről és hogy a Kör miért nem magától értetődő dolog.

A csoport nagysága legyen a Kör megélésére alkalmas (Elizabethnél pl. 16 fő)

A pelvimetriát egymáson gyakorolják (már a képzés legelején), MIUTÁN megbeszélték, hogy hogyan érintünk meg egy nőt, milyen a test szentsége, szexuális bántalmazásos problémákat, stb. Biztonságos, intim légkör teremtődik, mire  a gyakorlás elkezdődik, ilyenkor a vizsgálat alanya a saját testéről tanul, a vizsgálat elvégzője próbálkozik, az alany pedig visszajelzéseket ad.

Ugyanez a mellvizsgálattal kapcsolatban: mindenki leveszi a pólóját a csoportban, még a tanár is - érdekes élmény! Minden ilyesmi önkéntes alapon megy persze.

Az is nagy élmény, amikor a nők a saját méhnyakukat először látják.

Férfi bábák problematikája - nehéz, de lehetséges, ha képes az energiáit női színvonalon diffúz állapotban tartani, amikor a nőkkel bánik.

Orvosi bántalmazás problematikája: sok nő akkor tudja meg, amikor először megy bábához, hogy a vizsgálatnak nem muszáj fájnia... Ezt a témát a várandósgondozásba bele kell venni, beszélni erről az anyákkal.

Kutatási eredmények bizonyítják: a hüvelyi ingerlés érzelmi kötődést eredményez! Aki peridurális érzéstelenítéssel szült, kevésbé kötődött babájához. Állatoknál idegen kölyköt tudtak elfogadtatni az anyaállattal úgy, hogy vibrátorral stimulálták. Ugyanez a gondoskodó személyre is vonatkozik - ezen minden nőnek el kell gondokodnia, mielőtt szakembert választ.

A mesterséges oxitocin nem lépi át az agy-határt (brain barrier), ezért nem hat úgy, mint a természetes oxytocin.

A következő részben a The Circle of Life (Az élet körforgása) c. könyvről beszélgetünk.

A vér-misztériumok: minden fontos életszakaszt vér-misztérium vezet be (menarche, szülés, menopauza).

Bátorítani kell a nőket arra, hogy ne csak a pozitív érzéseiket fejezzék ki, hanem a negatívakat is. A várandósság, csakúgy, mint a menarche és a menopauza, egy vad időszak érzelmileg: gyors hangulatváltozások, végletesség. A jó bába ugyanazokon a hullámokon szörfözik, amin a kliensei. Nem kell a nőket arra nevelni, hogy gondolkodjanak mindenáron pozitívan. Az orvosi kultúra ezekben a határ-korszakokban gyógyszerezi a nőket, mi pedig ehelyett adjuk vissza a vadságukat, a belső világukkal való kapcsolatukat, amit régen is tiszteltek és rituálékkal ünnepelve támogattak..

A természetes oxitocin (az egyik "szerelemhormon") segít a testi  élményt spirituális síkon elmélyíteni. A menopauza korában levő nők gyógyszerezése gyermeki szinten tartja őket, megakadályozza a hormonváltozások elősegítette spirituális érésüket.

A nők vér-misztériumainak elnyomása közvetlenül eredményezi annak a spirituális fejlődésnek az elmaradását, amelyre az adott beavatási korszak  lehetőséget kínált volna.

Hallgatóközpontú oktatás:

1. A hallgató áll a tanulási élmény középpontjában.

2. Holisztikus - teljes. A holizmust csak a befogadó tudja definiálni, azt kell kapnia, ami az ő számára holisztkus.

3. A hallgató tudja, hogy milyen tudásra van szüksége és hogyan kell megtanulnia.

4. Lehetőség az érzelmek felszínre hozására (a holizmus része, de kiemelten fontos)

5. Folyamatosság a tanuló számára

6. A tanulás női útjai (pl. Történetek elmesélése, körben ülés)

7. Érintés- és testközpontúság. "Test alapú bölcsesség" fogalma

8. Tisztelet. Partnerség

Hogyan érjük el mindezt?

1. Rugalmas program, a tanulás időtartamára vonatkozóan is ("elasztikus idő", "bábaidő")

Elizabeth a bábává válás folyamatának tekinti azt, hogy közben  halgatókban is zajlanak a folyamatok és ezt az elején el is mondja nekik, pl. Ha közben rájön, hogy beszélni kell valamiről az anyjával, akkor tegye meg stb. Ez még a tárgyi tudásnál is fontosabb.

"Ami a távoktatásban részt vevőknek a lagjobban hiányzik, az A Kör." (Jan Tritten is ezért nem elégszik meg az újságírással és ezért szervez konferenciákat...)

A spiritualitás és az intuíció a bábaságnak az a része, amely azoknak, akik nincsenek benne, a legmegfoghatatlanabb, ezért éri a legtöbb kritika ("boszorkányság").

Ha a tanuló valamit nem akar megtanulni, nem kell neki, de a MANA alapkészségeinek a listájával összehasonlítva el kell mondani neki, hogy ez a kompetenciakörébe tartozik és vizsgázni fog belőle, ha működési engedélyt akar.

E. Davis: "Úgy érzem, hogy a tanítványaimnak is bábája vagyok" - fárasztó munka hallgatóközpontú módon oktatni, de ez adja át a lényeget.

Francia bába hozzászólása: "A közösen tanulók - "companion": az, akivel megosztja a kenyerét: régen 2 inas járta a világot különböző mestereknél - szoros kötelékeket létesítenek egymással. A hallgatóközpontú oktatás elősegíti ezt a folyamatot." Ha valaki több, mint egy bábánál tanonckodik, az szélesebb perspektívát ad neki.

Kaliforniai bába hozzászólása: minden szülés után egy étkezést együtt töltenek el a partnerével és megbeszélik a szülést. Külön-külön dokumentációt vezetnek.

Ha a hallgatókat üres edényként kezeljük, amit meg akarunk tölteni, akkor az nem működik, ehelyett bele kell tudnunk integrálni az új ismereteket mindabba, amit még nem tudnak.

3. Az emberek értelme (felfogása) különböző. Érzelmi intelligencia is van, Az intelligenciának többféle oldala van: pl. van aki hallás után tanul, van aki vizuális. Van aki a tervezéshez ért, van aki a kivitelezéshez.

Pl. szívhangok:
Megtanítja olvasni a monitorcsíkot
Meghallgatni (akár csukott szemmel)
Van, aki az ujjával dobolja a ritmust (testi szintű felfogás)
--> legyen többféle lehetőség a tanulásra

Javasolják, hogy a tanulók írjanak naplót. - érzelmi élmény, nagyon integratív. Sokszor az sem mindegy, hogy hogyan ír valaki: van, akinek kézzel jobban megy, van akinek géppel, sőt, még a papír tartása (függőleges egy táblán vagy vízszintes az ölében) is különbséget jelenthet.

A holizmusba az is beletartozik, hogy a komoly kihívások után valami gyógyító vagy relaxáló következzen és viszont.

Vizualizációk, transz - fontos eszköz. Érthető a kezdeti idegenkedés ettől, az ember esetleg azt gondolná, hogy ő nem hipnoterapeuta, nem tudja ezt jól csinálni, de bele lehet jönni.

Szülést is lehet vizualizálni: hol vagy, ki van veled. Utólag visszakérdezte (Elizabeth), hányan voltak a vízióban kórházban: 100-ból 3-an. A többséggel közeli barátnő volt a vízióban a szülésnél. A bába is mellékszereplő.

Vedd észre a testedet, van-e benne feszültség. Nem próbálja megoldani a problémákat, csak megfigyel. Érzékeli a csoport energiáit és az alapján irányít.

Befejezetlen történetek is jók. Néha mindenki hasonlóan fejezi be: a közösség erősen kapcsolódik egymáshoz.

A bába számára létfontosságú "jó kapcsolatba kerülni a félelemmel". Találkozni (főleg kórházban) azzal, hogy embereket megnyomorít a félelem: nem tudnak tőle normálisan működni. A félelem mindig ott van, ezért nem elkerülni kell, hanem integrálni.

El kell kezdenünk komolyan beszélni az intuícióról, mert létezik és nagy hatással van a gyakorlat hatásfokára. Fel kell készíteni a hallgatókat arra, hogy hogyan tegyenek különbséget a valódi intuíció és a kivetítés között. Az intuició közvetlenül jön, nem előzi meg racionális megfontolás. Különböző intuitív stílusok is vannak: van aki hangokat hall, van aki úgy érzi, az égiek szólnak hozzá, van akinél testi érzet jelenik meg stb.

A ritmikus cselekedetek megváltoztatják az agyhullámokat. A meditációra szánt idő létfontosságú egy bába számára, ez akadályozza meg azt is, hogy kiégjen. Az olyan ritmikus cselekedetek, mint pl. kertészkedés, mosogatás, segítik ezt.

Kísérletezzünk a különböző típusú érintésekkel: a hallgatónak testi szinten magába kell építeni mindazt, amit a klienssel tesz majd.

Mexikói bábák: megmaszírozza a nő vállát, a csuklóját-alkarját forgatja, görgeti felfelé a nő homlokától kiindulva körben, koszorú alakban a fején, ezzel lazítva a fejbőrét, közben elmesélteti vele, hogy hogyan fogant meg a babája, minden egyes vizit alkalmával elmesélteti (akár ugyanazt) -> nyitottságot, intimitást teremt.

Egy idő után a bába a vizsgálatok alatt is olyan visszajelzéseket kap, amit az orvosnál sosem mondott volna ki a nő ("itt nyomhatod egy kicsit erősebben, ne aggódj, nem fáj" stb.)

A hitelességről: a hallgató is lehet tanár szerepben, ha új információt hoz a körbe. A tanárnak éreztetnie kell, hogy ő sem tud mindent, az együtt kutatás fejleszti a hallgatók problémamegoldó képességét.

Kiscsoportos beszélgetés következik arról, hogy kinek mi a legégetőbb oktatással kapcsolatos problémája.

Jenny Hall angliai tapasztalata rendkívül kijózanítóan hat rám a saját terveinkkel való párhuzama miatt: frusztráló helyzetbe került az angliai független bábaság, mert a nővér-bábasággal való "összeömlesztése" miatt az orvosi rendszer teljesen átitatott szinte mindent a bábaszervezetekben, beleértve az oktatást is. Olyan szabályozásoknak kell megfelelni, amelyeknek létrehozásánál az orvosi vonalon mozgók domináltak, ezért követhetetlen a holisztikus modell számára. Képtelennek érzi, hogy a függeten bábák beleszólási jogát visszaszerezzék, még a bábaszervezeteken belül is (!). Jan Tritten is nagyon erősen sugallja, hogy a szülésznőséget és a bábaságot szigorúan külön kell tartani (a holland példát hozza, ahol a nővéreknek teljesen elölről kell kezdeni a képzést, ha bábák akarnak lenni).

Más felmerült problémák:

Hogyan tegyük érdekessé a száraz tényanyagot közvetítő órákat? Sara Wickham: pl. kvízjátékos formában, versenyfeladatokkal.

Sara Wickham meséli, hogy az egyetemen kórházi gyakorlat után az első elméleti óra mindig a kórházi élményekkel kapcsolatos panaszkodásra megy el - a többiek javasolják, hogy tegyék ezt tudatosan -, E. Davis is mondja, hogy ez ad lehetőséget a csoport működéséhez.

Jan: Minden nő bába. Van egy részünk, ami a bába archetípusához tartozik. Ebből (is) következik, hogy a bábaság nem a birtokunk, nem szabad aggódnunk azon, hogy ki mit fog szólni, csinálni arra, amit teszünk, csak tegyük a dolgunkat és legyünk "mindenki bábája".

Jan Tritten


A szeminárium után informális együttlét következik. Jan nagy örömömre meghív engem is arra a közös vacsorára, amelyen Elizabeth Davis, az időközben befutott Sara Wickham és egy francia, illetve egy amerikai bába vesz még részt. Jan-ék szállodájának kertjében bemelegítünk az estére egy kis finom rozéborocska és Sara beszámolója közepette arról, hogy hogyan demonstrálták Magyarországon Michel Odent-nal a farfekvéses babát szülő nő négykézlábas testhelyzetét, a folyosón eljátszott főpróba közben kisebb tömegsokkot keltve. Dőlünk a nevetéstől. Úgy tűnik, a magyarországi élmények pozitív nyomokat hagytak azokban is, akik ott voltak és ezek után már azokban is, akik nem.

az ominózus jelenet (Budapest, 2003 május 23.)

A vacsora egy olasz étteremben történik (egész gasztronómiai világutazó leszek, ugyanis délben egy thai étteremben ettem a magyarországi kínálathoz képest sokkal egzotikusabb étlapról válsztott ebédet). Itt a hely legjobbja a fekete (algás) tészta tenger gyümölcseivel. Közben Sara-val beszélgetünk a bábaképző létrehozásának mikéntjéről, még azt is megígéri, hogy összeszedi és leírja az ötleteit. Úgy tűnik, Sara kulcsember lehet a minket segítő nemzetközi csapatban, hihetetlen energiával segít, ahol tud. Nagyon hasznos javaslatokat tesz arra vonatkozóan, hogy a jövőbeli konferenciák szervezéséhez válasszunk néhány kulcsembert és köréjük hívjunk mindig újakat, segítve ezzel az egészséges egyensúlyt az önkéntes és a pénzért folytatott munka között. Azt is elmondja, hogy az egyetemek állandó allkalmazottjai gyakran kérhetnek támogatást az egyetemtől egy ilyen előadói utazáshoz, amit érdemes volna kihasználnunk. Az iskola megalapításához az alapítók testületét "kétkörösre" javasolja: egy belső, aktívan dolgozó és fizikailag állandóan jelen lévő körre és egy külső, csak időnként összegyűlő, ellenben jónevű körre, akik nevüket és tanácsaikat adnák az intézmény  napi munkájához. Megbeszéljük, hogy holnap még folytatjuk ezt a beszélgetést.

A hazafelé vezető út a Tube-on kétszer olyan hosszúnak tűnik, mint reggel, olyan fáradt vagyok. Az egész napos figyelés mellett még belső tolmácsmunka is csapolta energiatartalékaimat, hiszen a jegyzeteket otthon maradt barátaim-kollégáim kedvéért kivételesen magyarul készítettem, ami folyamatos fordítást tett szükségessé. Aki próbálta, az tudja, hogy ez mennyivel nehezebb, mint csak leírni a hallottakat eredetiben. A megosztás lehetősége, öröme azonban érdemessé tesz minden vesződséget. A program szerint holnap délelőtt lesz néhány olyan előadás, amelyet tudok nélkülözni, ezért most mindenesetre kialszom magam.

3. nap