A Négy Szél krónikája 2.
Utak a forráshoz - Három hét Peruban a sámántudás Őrzőivel.

4. oldal

2009. 06. 23. kedd 20.00
(folytatás az előző oldalról)

Ma reggel úgy 6 óra magasságában egy igen zajos madárraj felrepülése szolgáltatta pontosan azt a csörgésszerű hangot, ami egy ébresztőórától várható. Komótosan készülődtünk, és a reggelit is inkább csak piszkálgattuk, kicsit még az éjszakai élmények hatása alatt. Javasolták is a kísérőink, hogy reggelire inkább csak gyümölcsöt együnk, mert az ayahuasca még 12 órán át dolgozik tovább, tágabb értelemben pedig hónapokig is. Kicsit nehéz volt úgy enni, hogy közben mindenki élménybeszámolót tartott, a dolog fizikai részének plasztikus leírásától sem visszariadva. Bába létemre nemigen vagyok undorodós típus, de evés közben érzékeny a fülem az ilyesmire... A csoporttársak közül azonban senki nem tűnt úgy, mintha bánná, hogy az előző éjszaka a beleit is kis híján kiköpte a szó legszorosabb értelmében. Mindenki vidáman cseverészett. Az élménybeszámolók elég változatosak voltak, pl. egyvalaki négyszer is visszament új adagért a mesterhez és mégsem érzékelt sem testi hatásokat, sem víziókat, mások elmerültek a fizikai hatásokban a látás rovására, megint mások rengeteg mindent láttak, de egyáltalán nem lettek rosszul, és ezek között a végletek között széles skálán mozogtak a tapasztalatok. Összehasonlításban is úgy tűnik, hogy meglehetősen nagyszabású víziót kaptam, bár az érte fizetett ár is arányos volt, vagyis nem olcsó. További érdekessége a reggeli megosztásból kiderülteknek, hogy van közöttünk egy orvos is, aki az átlag medikális szakembertől szögesen eltérő módon szívvel-lélekkel részt vesz mindenben, amit itt csinálunk, és teljesen összeegyeztethetőnek tartja a sámánisztikus gyógyítást a saját hivatásával. De jó lenne, ha sokkal több hozzá hasonló akadna, akiből az orvosi egyetem agymosodájában nem sikerült kiverni a spirituális nyitottságot!

     9-kor indult az első mini-expedíciónk, ezúttal a Majmok szigetére. Vezetőnk gumicsizmában és egy hetven centis machete-vel (bozótvágó kés) jelent meg, és minket is gumicsizma felvételére biztatott, amelyek állványokon várták a kirándulókat. A beöltözésből ítélve "terepre" készültünk a javából. Motoros kenuval mentünk át a szigetre. A part közelében kissé holdbélinek tűnt a táj, mély repedésekkel, de itt-ott állatnyomokkal is a száradó iszapban. Egy tapírnyomot lencsevégre is kaptam, lévén, hogy a tapír az egyik kedvenc állatom.
     Lendületes séta következett befelé a dzsungelbe, s közben kisebb érdekességeket is láttunk, pl. egy mérgező hernyófajt, több valószínűtlenül nagy pillangót, illetve egy magát igen fantáziadúsan álcázó rovarféleséget. A fák egy részének érdekes, szerteágazó gyökere van, még sosem láttam hasonlót. Köztük van egy "gyalogló fa" névre hallgató is, amelynek egyes gyökerei idővel elhalnak, mások tovább kapaszkodnak, így a fa akár 3 métert is arrébb "gyalogol" évente.


Bámulatos faóriások

  
Ekkora gyökerek között eltörpül az ember


A telep állandó madárvendége - extázisba esik, ha vakargatják a feje búbját


A bizalmi kapcsolatnak még ki kell épülnie...


Machetével indulunk a Majomsziget meghódítására


Erre tapír járt


Földindulás?


Kicsit holdbélinek tűnik elsőre a táj


"Ne fogj meg" hernyó - mérgező fajta


Álcázóművész


Gyalogló fa


Az erdő bizonyos részein csak hídon lehet átmenni, különösen eső után


Faóriás-kerülőben


A pillangók sem kicsik erre

     Kisvártatva megjelentek a majmok. Először csak egy, aztán amikor az látta, hogy banán van a láthatáron, akkor a többieket is odahívta a lakomára. Utána kell néznem az egyes fajok magyar nyelvű azonosításának, de alapvetően három fajjal találkoztunk, amelyeket angolul brown cappuccino, black cappuccino, illetve black spider monkey névvel illetnek. Bár most nem láttuk, állítólag oroszlánmajmocskák is élnek a szigeten, őket a vezetőnk pici méretük miatt csak "zsebmajomnak" nevezte. A machete-vel felvágott a majmoknak egy csomó banánt, amit azok rögtön elkeztek az arcukba tömni. Érdekes volt megfigyelni a csapatban uralkodó hierarchiát: a vezérhímmel senki nem mert ujjat húzni. A nagy feketék nem jöttek az etetőhelyhez, csak utólag adott nekik a vezetőnk egy kis banánt. Az egyik egészen közel merészkedett, majd minden átmenet nélkül beleült egy résztvevő nyakába, onnan pedig többekhez is áttelepedett. Nagyon kedves volt, látszott rajta, hogy nem csak a banán, hanem a társaság kedvéért is közeledik. Szívet melengető volt megfigyelni, mennyire emberiek az arckifejezései, hogyan fogja a kezünket. Azt hiszem, azért is került sor erre a programra a hét elején, mert a leggyorsabb módját adta annak, hogy közel kerüljünk a természethez.


Majom a láthatáron


Függeszkedőművész


A vezérhím megvesztegetése


Tömöm a majmot


Én egy jókedvű majom vagyok

     Nem bántuk, hogy a banán elfogytával hazafelé indultunk, mert a társaság állóképessége még edzetlen, és a tegnapi nap óta némileg terhelt is volt, így jólesett, hogy még dél előtt visszaértünk.
     Fantasztikus ebéddel vártak bennünket: egy-egy banánlevélbe csomagolt, kókuszrosttal átkötött "batyut" kapott mindenki, aminek a belseje fűszeres rizst, fekete olívabogyót, főtt tojást, zöldségeket és sült csirkehúst rejtett. Rémlik, mintha hasonló lenne az az étek is, amelyet tradicionlisan "pachamanca" (a Föld fazeka) névvel illetnek Peruban, és gödörben, kövön sütnek ünnepi alkalmakon. Az íze mennyei volt, és nagyon nyugtató megviselt gyomrunknak.
     Délután egy jó kis szieszta, majd közös program következett, ami részben élménymegosztásból, részben előadásból állt az ayahuasca természetét illetően. (ld. dimenziók - folyt. köv.)
    Bár a legtöbben ma is mennek ayahuasca szertartásra, én - hatodmagammal - úgy döntöttem, kihagyom. Annyira teljes volt a tegnapi élmény a látomások szintjén, hogy nem vágyom többre, viszont a testemnek szüksége van a pihenésre.

<<< vissza   tovább >>>


© Noll Andrea Nandu
A honlapon található írások és fényképek a szerző írásos engedélye nélkül semmilyen formában nem másolhatók, nem adhatók tovább és nem használhatók fel a www.nandu.hu honlapon kívül más célra.