Healing The Light Body School (A fény-test gyógyításának iskolája)
Perui (inka és maja) hagyományokon alapuló sámánisztikus energiagyógyító képzés

1. rész (3/1. oldal)
A Gyógyító kerék (Medicine Wheel) első iránya: Dél
2008. április 22-28.
The Gaunts House
(alapítványi birtok), Dorset megye, Wimborne környéke, Nagy-Britannia

2008. április 22. kedd:
     Csaknem negyven órányi buszozással és az első, szerencsére nagyon kellemesen átaludt éjszakával a hátam mögött, e sorok írásakor már minden szempontból megérkezettnek tekinthetem magam a tanulásnak és transzformációnak e még javarészt ismeretlen, új helyszínére.
     Az út felét azon való töprengéssel töltöttem, hogy hogyan írhatnék méltó bevezetőt ehhez a naplóhoz, amely minden zsigeri szintű megérzésem szerint nem csupán a legújabb útikalandom beszámolója, hanem egy olyan belső utazás lenyomata is lesz egyben, amelynek mélységéhez és horderejéhez talán csak olyan sorsfordító események hasonlíthatók az életemben, mint a szüléseim (az anyává válásom) vagy az El Paso-i tanulóévem (a bábává válásom) története. Megpróbáltam leírni azt a nagyszámú meghatározó "véletlent" és különös egybeesést, amely az ide vezető utat szegélyezte, de akármelyik csücskén próbáltam megfogni, nem tudtam felgöngyölíteni a történetet, annyira összefüggött minden mindennel. Újra meg kell, hogy állapítsam, hogy bizonyos történések egy életen át készülődnek és érnek az életutunkban, s amikor végre elkövetkeznek, úgy tűnik, mintha minden, ami addig történt, csakis oda vezethetett volna. Nos, ilyen ez a mostani út is az én számomra, és egyelőre nem is töröm a fejem tovább az előzmények leírásán. Itt vagyok, mert itt kell lennem.

     Most, hogy ezt kimondtam, akár mottóul is használhatnám saját soraimat a hét célkitűzéséhez és programjához, ugyanis az a perui sámánisztikus hagyomány, amelyben épp elmélyedni készülök, belépési pontjaként és első nagy feladataként a személyes múlt hátrahagyását, letevését tűzi ki. Az inka Gyógyító kerék első égtája, a Dél ez, a kígyó archetípusáé, amely a feleslegessé vált, korlátozó múltbeli történéseket lebontja és visszaadja a Földanyának. Ráadásul nem hosszas elemzés és lélekbúvárkodás által teszi ezt, mint egyes pszichoterápiák, hanem egy darabban, egyszerre, mint ahogy a kígyó levedli bőrét. Ez az eljövendő egy hét munkájának ígérete. 
     Ahogy Calais és Dover között a komp1 fedélzetén álltam, nem is volt ezt olyan nehéz elképzelni. A hajó által keltett hullámok egyre halványuló csíkja messzire kígyózott a vízben, s én hátrahagytam mindent, ami visszatarthatott: csak néztem, amint a hétköznapi életem gond-batyuja a csík végén eltűnt a horizonton.


Átkelés

     Az utazás maga a kelleténél kicsit kalandosabbra sikeredett, mivel a Bécs-London járat több, mint három órát késett, így lekéstem a csatlakozást, de a következő buszt már elértem, s így este 10 óra felé értem Bornemouthba a tervezett 9 helyett. Ez a különbség azért volt némileg kellemetlen, mert míg 9-kor még akadt némi alkonyi fény, egy órával később már vaksötétben kellett magam a végcélig sikeríteni, ami egy barátságos, leginkább meghiggadt hippire hasonlító, ősz lófarkos taxisofőr révén nem is ment túlságosan nehezen. Ahogy végiggördültünk a több hektáros birtok bekötő útján, kísérteties hasonlóságot éreztem a Tennessee-beli Farmra történő éjszakai megérkezésünkhöz2: ugyanaz a beláthatatlanul tágas, erdős-mezős, érintetlen természeti táj, ugyanaz a világvégi, mégis végtelen békességet és "minden rendben" érzést árasztó hangulat. Már ekkor éreztem, hogy ahhoz a tisztuláshoz és tapasztalati tanuláshoz, amelynek kedvéért idejöttem, támogatóbb helyszínt keresve sem lehetett volna találni. 
     Magam is meglepődtem, hogy milyen nyugodt hatékonysággal kötöttem fel két fa közé, és szereltem fel minden szükséges kellékkel a hét során alvóhelyemül szolgáló függőágyamat, mindössze az igéző telehold és egy kis ledlámpa fényénél, az éjszaka kellős közepén, egyes egyedül egy vadidegen helyen. Mégsem féltem, sőt, még csak nem is fáztam (a függőágy nagy előnye a föld felől hideg sátorral szemben!), és kisvártatva hálásan merültem álomba egy-egy felriadt birka bégetése, távoli lónyerítés és az éjszaka más ártatlan neszei közepette.


Gaunts House - a birtok

2008. április 23. szerda:

     Kora reggel a madarak szinte fülsiketítően hangos füttykoncertjére, harkálykopogásra, és kellemes, picit még párás napsütésre ébredtem. Hamarosan újra bemutatkoztam a személyzetnek (az előző éjjel épp csak tudomásul vették a jelenlétemet), majd reggeli után hozzáláttam, hogy körbejárjam és feltérképezzem a ház környékét.

     A birtok közepén áll maga a Gaunts Ház, amelyet kastélynak nevezni nem túlzás. Állítólag az 1300-as években élt John of Gaunt hercegről kapta a nevét, akit "a brit királyi család apja" névvel is illetnek, lévén hogy IV. Henrik apja, valamint VII. Henrik dédnagyapja is volt egyben. Feltételezések szerint John Gaunt első feleségének, Blanche-nak öröksége volt a birtok, amelyet vadászlaknak vagy hasonló időszakos rezidenciának használtak. A legkorábbi írásos emlék a Gaunts földekről 1535-ből maradt fenn, helyi birtoklevelek révén. A kastély jelenlegi formájában 1752-ben épült, majd később többször átépítették, 1809-ben és 1899-ben is. Ez utóbbi alkalommal épült hozzá a máig "istállótömb" néven emlegetett különálló szárny, mely ma már a főépülethez hasonlóan csak kétlábúak elszállásolására szolgál. A birtokot 1989 óta a Glyns Alapítvány tartja kézben, amely a "mély spirituális tanulás" céljait szolgálja és támogatja. Névadója, a Glyns család a Gaunts ősökre is visszavezeti családfáját, s a második világháborúig ténylegesen a kastélyban is lakott.


Jellegzetes angol oszlopos főbejárat


A falakon az átépítések évszámai III. György, illetve Viktória királynő korából


Mesélő falak


Az épület maga sem nélkülözi az archetipikus erőállatok védelmét


Peace and harmony. (Béke és harmónia.) 
Az előbbit jobbra, az utóbbit balra a folyosón találod. És fordítva is...
Ki itt belépsz, hagyj fel minden stresszel... :-)

     A kastélyt fantasztikus zöldterület veszi körül. Dús angol gyep, hatalmas, mohos törzsű fák, melyek mindegyike valóságos egyéniség, s különféle hangulatú zegzugok: nyírfaliget, magyalbokrok, borostyánnal átszőtt avar, és mindenütt, amerre a szem ellát, tengernyi kék harangvirág. Már első látásra is feltűnik, hogy a ház gyakran szolgál különféle elvonulások helyszínéül: az egyik fáról fehér szalagok és buddhista bölcsességek függenek alá, a kastélykert másik csücskében labirintus hívja az útonjárókat, megint máshol rituális tűz számára készített tűzrakóhely várja, hogy újra fellobbanjon benne a láng. 
     Mindezt tökéletesen kiegészítik az emberkéz alkotta tárgyak: már a bejáratnál "béke és harmónia" feliratú vésett fapad várja az érkezőt, a kastélykertben pedig napóra jelzi, hogy a digitális eszközeit itt jobb, ha leteszi az, aki belső hangjaira hallgatni tanul itt.
     A belső teret még nem is tudtam igazán magamba fogadni, hisz itt is minden szeglet meglepetéseket tartogat. Amellett, hogy önmagában is élvezet egy igazi angol kastély lakójának lenni és kicsit elmerülni a töretlen történelem nyomaiban, szinte minden órában találok valamit, amit ma már többször megkerültem, de csak most csodálkozom rá, amikor végre ráfókuszál a figyelmem. Hatalmas belmagasságok, tágas folyosók, kovácsoltvas lépcsőkorlátok, puha szőnyegek, súlyos tölgyfa ajtók árasztják a nemes hangulatot, s még a hétköznapi célra használt bútorok (pl. a bögrék tárolására szolgáló szekrények) között is találni olyat, amelynek látványára bármelyik antikvitásszakértőnek csorogni kezdene a nyála. A könyvtárba beszabadulva a lélegzetem is elakadt a sok bőrkötéses könyvrégiségtől, de a ház csaknem minden szobájában - a hálószobákban is! - található kandallókról is tanulmányt lehetne írni, annyian vannak és olyan gazdagon faragottak, régiek, szépek. A könyvtár kandallója mellett pedig felfedeztem egy olyan, Körben álló és összekapaszkodó alakokat ábrázoló szobrocskát, amelynek majdnem pontos mását a Bábaházunk egyik szimbólumának tekintjük. Ha nem lenne ilyen szinkronicitásból már több tíz a tarsolyomban, kezdhetnék gyanakodni, hogy nem véletlenül kerültem ide...


Fenséges fák


Egy kis buddhista sarok


Textilmintának is elmenne, de történetesen ez a fenti "imafa" alulnézetből!


Hihetetlen fák, még...


... és még


A híres "Bluebell Wood" - a harangvirágos erdő


Még több kék varázslat


"Ayni"

>>> következő (2.) oldal


1) Érdekes felismerés volt, hogy ugyanaz a hajó, a Pride of Calais vitt át a túlpartra, mint első Nagy-Britanniába vezető utamon, úgy tizenkét évvel ezelőtt.
2) 2005 április, ld. El Paso-i krónika


© Noll A. Nandu
A honlapon és annak al-fejezeteiben szereplő írások és képek a honlapgazda (Noll A. Nandu) írásos engedélye nélkül semmilyen formában nem másolhatók vagy sokszorosíthatók, beleértve a más weblapra történő átmásolást és az e-mailes továbbítást is.