<<< Előző oldal <<<      >>>Következő oldal >>>

El Paso 2004-2005 / 5.

Utoljára frissítve: 2004.03.28.  

2004.március 19.

A mai nap az orientációs időszak hivatalos zárását, illetve a születésházi életbe való belépés kezdetét jelentette az "új tanoncok", azaz a csoportunk számára. Tizenkilenc nap áll a hátunk mögött csaknem szünet nélkül, lázas tanulással eltöltve. Bizonyos szempontból mindenkinek megkönnyebbülés ez, hiszen ezentúl már nem fogunk napi kilenc órát szünetmentes tanórákkal tölteni, hanem áttérünk a születésház rutinjának lényegét képező háromnaponta huszonnégy óra ügyelet + heti három elméleti délutános órarendre.

Az elmúlt csaknem két hétben ugyanazt az elképesztő tempót folytattuk a bábakészségek elsajátítása terén, amit az első héten elkezdtünk. Végigvettük a teljes várandós-, újszülött- és gyermekágyas gondozás gyakorlati lépéseit. S hogy mindezt milyen részletességgel tettük, arról beszédesen árulkodik például az, hogy az újszülöttvizsgálat esetében a Thomason kórház - a háttérkórházunk - gyermekorvosai is a miénkkel megegyező protokoll szerint vizsgálják meg az ott született babákat.  


Várandósgondozás óra Kaleyvel

Volt néhány nagyon érdekes elméleti-filozófiai jellegű óra is, például a Kaley által facilitált etika óra: ezen különböző bábaszervezetek etikai kódexeit vizsgáltuk meg és hasonlítottuk össze, majd esettanulmányokat dolgoztunk fel "mit csinálnál, ha ez és ez történne" jelleggel. Jellemző, hogy amikor ilyesmikkel foglalkozunk, az oktató bába mindig nagyban épít a csoport kritikai érzékére, egyenlő feleknek kezeli a tanoncokat és sosem próbálja frontálisan közvetíteni a saját értékrendjét, sőt, általában nem létezik "helyes válasz", csak párhuzamos, egyenrangú vélekedések vannak, amelyek új, aktuálisabb információk beérkezése esetén kölcsönösen nyitottak a változásra. A mesterbábák velünk szemben tanúsított megbecsülése, toleranciája és bizalma ugyanazt a hozzáállást tükrözi, mint amit akkor tanúsít egy bába, amikor a szülőpár felelősségét tartja tiszteletben saját maguk és gyermekük egészségével kapcsolatban meghozandó döntéseknél. A poroszos, katedráról diktálós stíluson nevelkedett társadalom berzenkedve feltételezheti az ebből következő fejetlenséget és káoszt, de a valóságban ennek pont az ellenkezője következik be: így az ember kénytelen használni az eszét, utánajárni a dolgoknak és felelősséget vállalni a meghozott döntésekért. A független bába egyik legfontosabb készsége pont a függetlenség és bizony ezt is gyakorolni kell.

A gyakorlati készségekbe való beletanulást célzó óráknak számos közös jellemzőjét fedeztem fel. Általában nagyon élvezetesek, ugyanakkor nagyon "meredek" mindegyik, azaz váratlanul gyorsan váltunk a nulla tudásról az adott készség magától értetődő alkalmazására. Ilyenkor persze mindenkinek gyorsabban dobog a szíve és nagyon kicsinek és bénának érezzük magunkat, de a tapasztaltabbak nyugtatgatnak bennünket, hogy ez normális reakció és mindenki így van ezzel eleinte. A készség-órák legjellegzetesebb közös tulajdonsága azonban az, hogy csaknem mindegyik valamilyen hétköznapi, jellemzően konyhai dolgot von be oktatási segédanyag gyanánt, ami meghökkentő-viccesen pórias és nagyon is tükrözi a bábák leleményességét arra nézve, hogy egyszerű eszközökkel nagyszerűt alkossanak. Eltöprengtem, hogy vajon az orvosi egyetemen például eszébe jutott-e már a professzoroknak, hogy a vénás vérvételt milyen élethűen lehet banánnal gyakorolni, vagy hogy a DeLee-nyákszívón keresztül a tojásfehérje is pont úgy viselkedik, mint az "igazi". Az mindenesetre biztos, hogy ugyanaz a fajta kreatív elme találja ki ezeket is, mint amelyiknek eszébe jut, hogy egy otthonszülésnél ketchupos üvegből rögtönözzön beöntőkannát vagy rágógumit tömjön a fürdőkád túlfolyónyílásába, ha erre váratlanul merül fel az igény.  


Oktatási segédeszköz-show 1.
Vénás vérvétel óra. 
Első alanyunk a képen látható gyanútlan gyümölcs. 
De ez még csak a kezdet!...


Oktatási segédeszköz-show 2.
Nyákszívás tojásfehérjével

 
Micsoda szívás! Még március 15-én is tanulni kell...!

 
Oktatási segédeszköz-show 3.
Durrbele bumm - mármint az oxitocint a narancsba!


Még mindig "vérnarancs", kap egy kis Methergint is

Mindennek, amit tanulunk, van konkrét gyakorlati haszna, ugyanakkor még a legföldhözragadtabb technikai kérdést is úgy közelítjük meg, hogy közben nem feledjük a dolog mögött álló spirituális kérdéseket. Hogy ez mennyire így van, azt az érzékelteti a legjobban, ahogyan a mellvizsgálat óra kezdődött: halk zene szólt CD-ről, miközben a mesterbába, Marnie elmondta, hogy ez a szám most a tantárgy előző oktatójának, Christianának a tiszteletére szól, ugyanis ő maga is mellrák-túlélő révén évekig osztotta meg a diákokkal a rákkal kapcsolatosan felhalmozott tudását. "Az utóbbi időben rosszabbul megy neki a túlélés"- mondta Marnie, épp most hívták hozzá a hospice szolgálatot és hamarosan várható, hogy elhagyja ezt a világot. Néhány nappal később, amikor Christiana ténylegesen haldokolni kezdett, a születésház bábái, a családtagok és néhány intern meditációs-imádságos Kört is ült érte, és a születésház emeletén azóta is állandóan gyertya ég egy hatalmas, mosolygós fénykép előtt, amely őt ábrázolja. El lehet képzelni, hogy mindezek tudatában hogyan, milyen felelősséggel tanulunk mellszövetet vizsgálni ahhoz képest, mintha valaki csupán eldarálta volna nekünk a tudományos tényeket...

A holizmus sokszor nem fennhangon emlegetve jelenik meg mindabban, amit tanulunk, hanem egyfajta állandó attitűdként, amit automatikusan felszedünk azáltal, ahogyan a dolgunkat végeznünk kell, illetve abból, ahogyan a bábákat munka közben látjuk. Valami vagy valaki mindig folyamatosan emlékeztet erre a hozzáállásra, többek között azáltal is, hogy ránk magunkra, a mi lelki jólétünkre is ugyanolyan igényesen odafigyelnek, mint ahogyan azt tőlünk várják a kliensek felé. Például nem csak azt kell megtanulni, hogy hogyan kell tökéletesen perforálni egy vénát ahhoz, hogy a kapott vérminta elegendő és megfelelő legyen, hanem azt is, hogy hogyan közelítjük meg saját magunkban azt a történést, hogy egy másik embernek behatolunk a testébe, kézzel, idegen tárggyal, tűvel, szondával, akármivel, és hogy ez számára mit jelenthet. Ez azután jócskán elgondolkodtat arra vonatkozóan, hogy van-e rá bármilyen mód, hogy elkerülhetővé tegyük az illető számára az agresszív beavatkozást, vagyis megtanít a pozitív értelemben vett "spórolósságra". Ha elég ügyes voltál és nem okoztál szöveti traumát a testnek, az még nem elég, sőt, sokszor még az sem, ha az adott vizsgálatnál lélekben is rendben való volt az eljárásod, hanem az is előfordulhat, hogy most kell elkezdeni meggyógyítani olyan traumák - nemi- vagy orvosi erőszak, bántalmazás - emlékét, amely a kismama múltjából tör fel hirtelen. Elizabeth Davis egy előadásán mesélte még régebben, hogy a saját gyakorlatában milyen gyakran tapasztalt olyat, hogy az épp megvizsgált nő csodálkozva jegyezte meg: mindaddig fogalma sem volt róla, hogy a nőgyógyászati vizsgálatnak nem muszáj fájnia, amíg nem találkozott bábával...
Mindezek a megfontolások egyetlen vágyat keltenek fel a magamfajta tanoncban: hogy jó legyek, még jobb legyek, hogy egyszerűen piszkosul jól csináljam a dolgokat, mert a "szakképzett" bába és a puhakezű, folyékony mozdulatú, értő-beleérző, boszorkányosan jó bába között ég és föld a különbség.

A második hét végére eljutottunk odáig, hogy szinte mindent csináltunk már legalább egyszer, amit egy szülés kapcsán csak elképzelhető, hogy csinálnunk kellhet. Ennek örömére a tanrendünk következő pontja a "vészhelyzet"-óra volt, amelyen az internek által alakított megjátszott szülési komplikációs helyzetekben kellett csapatmunkában helytállni.
Ez nehezebb volt, mint amilyennek látszott. A legváratlanabb a helyzetek zavarba ejtő komplexitása volt: egyik esetben sem csupán arról volt szó, hogy el kell állítani egy vérzést vagy újra kell éleszteni egy újszülöttet, hanem ott volt még emellett a pánikba eső nagymama, akit tájékoztatni, nyugtatgatni, adott esetben visszafogni kell (vészhelyzetben, spanyolul ez elég nagy kihívás, márpedig a klienseinknek rendszerint számos családtagja van jelen egyszerre a szülőszobában), aztán ott van még a mentős, a dokumentáció, a csapattársakkal való összjáték szükségessége, a helyzetfelmérés és a késedelem nélküli reakció összehangolása. Mindez elméletben nagyon egyszerűnek tűnik, de amikor hirtelen előáll a helyzet és minden felbolydul, akkor nagyon észnél kell lenni. Mindazonáltal a negyedik vagy ötödik jelenet végére már meglehetős hatékonysággal tettük a dolgunkat és bár azóta sem voltam még éles vészhelyzetben, nagyon hálás vagyok ezért a gyakorlatért, mivel úgy érzem, hogy ha most állna elő ilyesmi, már lényegesen gyorsabban és precízebben tudnék cselekedni, mint a "terepgyakorlat" előtt.
Betty-Anne Davis-től hallottam egyszer, hogy a kanadai bábák félévente egyszer rendeznek egy hasonló riadógyakorlatot a helyi bábák, mentősök és szülészorvosok együttes részvételével, ami nagyon megkönnyíti mindezen szakemberek összedolgozását abban a ritka esetben, amikor valakit viszonylag nagy sietséggel kell kórházba szállítani. Ráadásul a közös gyakorlat a hétköznapok idejére is közelebb hozza egymáshoz az érintett szakdolgozókat. Az imént leírt tapasztalataim birtokában ezt rendkívül hasznos és követendő ötletnek tartom.


Házi készítésű Vészhelyzet: sürgősségi ellátás-szerepjáték.


A gumibaba újraélesztése sikeres volt, anya és gyermeke jól vannak.

A harmadik iskolai hét utolsó napján azután egyfajta számadás következett: Kaley-vel körben ülve összefoglaltuk az elmúlt történéseket, a velük kapcsolatos érzéseinket, örömeinket, aggodalmainkat. A beszélgetésnek volt némi beavatás jellege, amit tréfás szimbolikával az is jelzett, hogy közben megjelent Carmen és rituálisan kiosztotta mindenkinek a maga tizenegy literes, szögletes műanyag ételdobozát, amellyel ezentúl a születésházi ügyeleteket igyekszünk majd a testi táplálék szintjén túlélni. Ezzel hivatalosan is beköltözhettünk a születésház udvarán álló univerzális Sufni mennyezetig érő, dupla ajtós hűtőszekrényébe és vele együtt a Ház bábáinak sorába.

A váltás azonban nem csupán bennünket, újoncokat érintett. Kedden volt a végzősök, Olivia, Racha és Jude búcsúztató ünnepsége, amelyet egy közös Körrel és némi eszem-iszommal ültünk meg. A második félévesek (akiket rendszerint az "intern", azaz belsős, rezidens - névvel illetünk), a mi közreműködésünkkel feldíszítették a tanulószobát, persze bábamódra, mivel az új bábák születéséhez egy anyaméhet formázott a díszlet, léggömbökből fújt petefészekkel, gyertyákkal kirakott szülőcsatornával kompletten. A végzősök aztán kaptak a derekukra egy-egy jó vastag kötél-köldökzsinórt és sorfal előtt bevonultak a terembe, ahol az intern csoport vezényletével bensőséges hangulatú ceremónia vette kezdetét: virágokkal teleszórt vizet kaptak a kezeik megáldásához, majd a Kör minden egyes tagja mondott nekik valamiféle útravalót az önálló gyakorlatuk megkezdéséhez.
Korántsem sablonos jókívánságok voltak ezek: számos megszólalás könnyfakasztóan találó volt és hatalmas érzelmi erővel bírt. Számos apró, de nagyon is személyre szabott ajándék is gazdát cserélt a végzősök és az intern csoport tagjai között: rég vágyott CD-lemezek, kedvenc illatos füstölőrudacskák, egyedi díszítésű munkaruha-felső. A komoly hangú búcsú után végül a díszlethez méltó vidámsággal zárult az ünnepség: az újdonsült bábák látványosan "megszülettek" a többi diák sorfalából alkotott szülőcsatornán keresztül. Nagy közderültségre Kaley leghátul egy nagy párnával kúszva maga alakította a méhlepényt. Az "újszülöttek" ollót is kaptak, amivel teátrálisan elvágták saját köldökzsinórjukat, immár szó szerint is átlépve a független bábaságba. A felhőtlen vidámkodás és a komoly tartalom résmentesen simult össze a kis összejövetelen, csakúgy, mint a való bábaéletben. Az első pillanattól kezdve nagyon tetszik nekem az ünneplésnek ez a családias formája, ami ezt a bábaiskolát jellemzi, sokkal szimpatikusabb és tartalmasabb, mint bármiféle pódiumról elmondott díszbeszéd.
A ceremónia végül informális fordulatot vett, a délután hátralevő részét kötetlen beszélgetéssel és a legkülönbözőbb gasztronómiai mesterremekekben való dúskálással töltöttük. Egy MLL-svédasztal önmagában is élmény: mindenki beleadja saját főzőtudományának legjavát, ami a társaság vegyes összetételéből eredően aztuán egy asztalra sikeríti a szigorúan vegán salátakölteményt, a mexikói enchilladát, a görög szőlőlevél-tekercset és a jóféle magyar palacsintát.

   
Olivia és Racha - elefántcsont és ében: 
külsőre el se lehet képzelni különbözőbbet, lélekben mégis nagy a hasonlóság közöttük!

  
A kéz-áldó ceremónia


Kaley, mint méhlepény


Független a bába!


Kaley, Pisces és a végzősök a hátsó udvaron,
a háttérben a "diákparkoló" és a bekötő utcácska


Dínom-dánom

<<< Előző oldal <<<      >>>Következő oldal >>>


© Noll Andrea (Nandu)
A honlapon szereplő írások és képek a szerző írásos engedélye nélkül semmilyen formában nem másolhatók vagy sokszorosíthatók.