A fordító megjegyzései a szakszókincsre vonatkozó nyelvújítási törekvésekről
(Anne Frye Holisztikus Bábaság című könyvének első kötetéhez)

A bábaságért nyelvészeti pályát odahagyott fordítóként melegen üdvözöltem a szerző törekvéseit a szaknyelv megújítására. Hiszem, hogy a szavak apró, árnyalati jelentéskülönbségei döntő szerepet játszanak a mögöttük álló tartalom megítélésében, ezért fontos tudatformáló eszköznek kell tekintenünk őket. (Csodálkozhatunk-e például azon, hogy a szüléseknek oly nagy száma zajlik beavatkozások kíséretében, külső irányítás mellett, ha már a gyermek fogantatásának megtervezését is születésszabályozásnak hívjuk...?) A szerző által javasoltak mellett a magyar nyelvben felmerült néhány olyan változtatás szükségessége is, amelyeknek az angolban nincs megfelelője, így ezeknek következetes alkalmazására a fordításban is törekedtem.

Az orvosi gyakorlatban használatos és a köztudatban is még mindig elterjedt terhesség, terhes kifejezések helyett a várandósság, várandós szavakat használtam, kivéve ott, ahol a folyamat egyértelműen kóros és nincs szó élő magzatról (pl. üszökterhesség).

Gondosan ügyeltem a beteg szó elkülönítésére a klienstől, illetve nem riadtam vissza a helyenként kissé nyakatekert fordítási megoldásoktól sem azokon a helyeken, ahol az egyszerűbb megoldás valamilyen elterjedtebb, de nemkívánatos töltésű szó használatával járt volna egy egyébként normális jelenséggel kapcsolatban. Jó példa erre a fentebb már említett „birth – delivery” szópár „szülés – szülesztés” megfelelője.

A „baby” szót szándékosan nem fordítottam a korától függően embriónak, magzatnak vagy újszülöttnek, hanem a szövegben maradt a magyar szakember számára kissé még szakmaiatlanul csengő baba, érzékeltetvén, hogy akiről beszélünk, az fejlődésének minden stádiumában egy élő, érző személy, egy kisbaba, aki nem összetévesztendő valamilyen orvosi műszó mögé söpörhető szövetcsoporttal.

Azt is fontosnak tartottam, hogy a fordításban is igyekezzek minél inkább leépíteni azt a gondoskodó személyek és klienseik közé mesterségesen emelt falat, amely jórészt a laikusok számára érthetetlen szakzsargonból épül fel és nem kis mértékben azt célozza, hogy az egészségügyi szakember tekintélyét és irányító szerepét kizárólagossá tegye, kirekesztve a klienseket az őket testi szinten is érintő beszélgetésekből és döntésekből (ami pedig teljesen ellentétes e könyv szellemiségével). Ez a közérthetőséget támogató tendencia az eredeti műből is világosan látszott, ezért ha választási lehetőség adódott, akkor mindig előnyben részesítettem a magyar szavakat.

Itt szeretném egyúttal megragadni az alkalmat arra, hogy elmondjam, a fordítás hosszú munkájának minden perce élvezet volt számomra és minden oldalon újra meggyőződtem arról, hogy amit az Olvasó a kezében tart, az igazi szakmai-szellemi csemege. A fordítási munka során gyakran kellett különféle magyar nyelvű szakkönyvekhez nyúlnom a megfeleltetések ellenőrzésére, amely még inkább meggyőzött Anne Frye munkájának értékéről. Ugyanis az orvosi szakkönyvekben például a kézzel vagy egyszerű eszközökkel végzett vizsgálatokról a legjobb esetben is csupán egy-két rövid bekezdés szólt, míg a különféle invazív diagnosztikus és műtéti technológiákról több kötetnyi irodalmat találtam, gazdagon illusztrálva az anyából kiálló műszerekkel, csövekkel és elektródákkal. Frye ebben a kötetben több tíz oldalon keresztül taglalja többek között a puszta kézzel végzett vizsgálatok minden apró csínját-bínját, a tanuló számára is követhető módon, sok-sok ábrával illusztrálva, amelyet áttekintve és az előzőekkel összevetve az az érzésem támadt, hogy az „ultrahangon nevelkedett” szakembergenerációk mindarról lemaradnak, ami a mesterségben igazán mesteri. (Stílszerűen fogalmazhaznánk úgy is, hogy Frye drámai mértékben gyarapítja az ember „kéz-ségeit”).

A másik legfontosabb tény, amely a könyvet oly értékessé teszi számomra az, ahogyan a szerző a különböző gyógyító rendszereket egyenrangú felekként sorakoztatja fel egymás mellett, a bio-technikai orvoslást csak az egyik lehetséges, de nem az egyetlen üdvözítő megoldásnak tekintve. Ez a hozzáállás visszaadja a szakember szabadságát arra, hogy valóban az adott egyén számára az adott helyzetben legtöbb segítséget nyújtó rendszerhez fordulhasson.

Végül meggyőződtem arról is, hogy a könyv beváltja a címében foglalt ígéretet a holisztikus látásmódra. Folyamatosan egységnek tekinti az ember testét, lelkét, szellemét, környezetével való kölcsönhatását és az egyikről beszélvén mindig szem előtt tartja a másikat is. Következésképpen olyan összefüggéseket tár fel előttünk, amire eddig talán nem is gondoltuk és olyan eszközöket ad a kezünkbe, amelyek az emberi test pusztán mechanikus megközelítése mellett nem állnának rendelkezésünkre.

Ezen a ponton pedig újra visszakanyarodunk a nyelvújításhoz, hiszen mindez az ősi és mégis naprakész tudásanyag jó alkalmat ad arra, hogy önvizsgálatot tartsunk és ha kell, az új ismeretek birtokában bátran alakítsuk gyakorlatunkat, beleértve a mégoly elterjedt, de romboló hatású szavak következetes kigyomlálását is a szóhasználatunkból, rajtunk keresztül pedig hosszú távon mindenki máséból. A világot jobbá tenni kevesen indulnak előnyösebb helyzetből, mint a bába, hiszen mi lehetne jobb (újra)kezdés, mint egy új élet, egy új család születése?

Mindezt szem előtt tartva kívánom, hogy nyújtson a magyar kiadás az Olvasónak hasonló élvezetet, mint amitől az én dolgozószékem volt „légpárnás” a fordítás csaknem két évének minden egyes munkanapján.

Noll Andrea B.A.
szakfordító