Csenge lányom születése 100 képben

"Paraméterek":
- Helyszín: otthon, vízben
- Idotartam: 5 óra
- Második baba
- Normális lefolyású, viszonylag "könnyu" szülés

Sokan kérdezték, ezért leírom, hogy a felvételek SONY DCR-TRV900 típusú digitális videokamerával készültek, amellyel amellett, hogy elképesztoen jó minoségu mozgóképet lehet készíteni, igen egyszeru a filmrol való állóképek letöltése is.

1. rész
(a vajúdás elso négy órája)

Budapest, 2001. május 29.

"Amikor egy gyermek megszületik, az egész Univerzum megmozdul és helyet csinál neki."
                                                                                (Stephen Gaskin)

Kislányunk született. Egy kicsi húgocska és vele együtt egy báty is és egy anya meg apa újra. Nem véltlenül jutott eszembe rögtön a fenti idézet: e sorok írásakor épp a kollektív átrendezodés állapotát éljük. Csenge ma egy hetes és nekem bizony mostanáig em volt egyetlen szabad percem és szabad kezem, hogy megírhassam a történetét, annyira betöltötte az életünket az érkezése. Nos, te édes, aprócska noszemély, így születtél...:

Apával nagyon izgultunk, hogy minden rendben legyen az idozítéssel, mivel o folyamatosan dolgozott Münchenben, én itthon voltam és a ketto között 6-8 óra az út... Gondosan figyeltem magamon minden apró jelet, ami szülésre utalna és az utolsó napok már nagyon drukkosra sikeredtek, hiszen a nagy pocakommal meg Levente fiam 15 kilójának napi emelgetésével akadt is boven "itt sajog-ott fáj". 21-én hétfon éjjel aztán végre megjött Apa és én hosszú ido óta eloször aludtam nyugodtan, hozzá simulva. Most, hogy már együtt voltunk, kicsi babánk úgy döntött, hogy még marad egy kicsit... Közben megérkezett Laci barátunk Moszkvából, aki csak a mi kedvünkért hazajött, hogy segítsen videóra venni a szülést. Az o vissza-repülojegye 30-ára szólt, Zoltáné június 5-ére. Kezdodhetett a fordított drukkolás: most már jöjjön az a baba! Naponta több tíz telefonhívást kaptam a legkülönbözobb ismeroseimtol, akik "épp csak rám gondoltak", de burkoltan ott volt a kérdés: "na mi lesz már?". Elég nehéz néhány nap volt. Eljött a 24-e, aztán a 26-a: ezek voltak a "tól-ig" kiírt dátumaim a szülésre. 26-án még elmentem, azaz elgurultam a tízéves érettségi találkozónkra, itt is jó sokat vicceskedtünk, hogy milyen izgalmas lenne, ha pont most indulna el a szülés... De nem, a mi kisbabánk ráérosre fogta a dolgot, ezért hétfon (28-án) el is mentem CTG vizsgálatra, nehogy a túlhordás okozta bármi gond esetleg észrevétlen maradjon. Minden rendben levonek találtatott. Kezdtem kétségbe esni, na nem a kicsi miatt, hanem azért, hogy mi lesz, ha kicsúszunk Zoltán szabadságának idejébol. Bevetettem minden vajákos tudományomat, amit csak a természetes szülés-megindításról valaha is tanultam: homeopátiát, gyógynövény-kivonatot, teát... és persze a szerelmeskedést is, mint osi és egy ízben már nálunk is bevált metódust (Levente fiunk is egy forró éjszaka másnapjára született). Mindezek nem jártak sikerrel, ezért végso nagyágyúként beszereztem egy kis ricinusolajat. Ez az általam ismert legerosebb hatású természetes szer a szülés megindítására: masszív hasmenést okoz, amitol aztán, ha tényleg érett a baba, beindul a szülés folyamata is. Egyébként ritka pocsék íze van, még narancslével keverve is, de azért nem volt annyira rossz, mint ahogy másoktól hallottam. Nem is volt rám túl drámai hatással: volt egy-két plusz utam a WC-re aznap este, de semmi különös. Este 11 felé csalódottan aludni tértem.

3/4 1-kor egy kis görcsre ébredtem. Rögtön elhatároztam, hogy nem reménykedek, hiszen az elmúlt napokban számtalan hasonló kis görccsel csináltam magamból bolondot, a végén  meg semmi nem történt. Tíz perc múlva még egy hasonló görcs jött, aztán még egy. Bár nem voltak erosek, tudtam, hogy ez már nem csak fájogatás. Gondoltam, akár fel is kelhetek és elkezdhetek készülodni. Így is tettem. Mire letakarítottam a konyhaasztalt és kipakoltam az összes papírvattát, törölközot meg mindenféle kelléket, már meg kellett állnom, ha jött egy összehúzódás, mivel kezdtek felerosödni.
Felébresztettem Zoltánt. Kisvártatva o is csatlakozott az elokészületekhez, ami foleg a vízmedence utolsó kifertotlenítésébol és még némi tisztogatásból állt.

007.jpg (15967 Byte)

Jómagam elkezdtem túrógombócot fozni. Mielott valaki zárt osztályra utalna a fenti mondatért, a túrógombóc hetyke kis poén volt a részünkrol: Laci barátunk nagyon szereti és én egy kéttel korábban vicceskedtem vele, hogy majd fozök neki két fájás között, ha jön a szülésünkre. Nos, pontosan ezt tettem. Jó dolog volt, mert igazán otthonossá tette az otthon-szülés légkörét: a túró illata szétterjedt a konyhában és ha nem éjszaka lett volna, azt mondanám, ünnepi ebéd-hangulatot árasztott.

002.jpg (16749 Byte)

Közben szorgalmasan jöttek az összehúzódások. Zoltán a keresztcsontom tájékára simogatott gyengéd U-alakokat, ezeket késobb csak "Smiley"-ként emlegettük, a mosolygó száj-alakja miatt. Érdekes, hogy a legtöbb no, akinek a szüléstörténetét valaha is hallottam, mindig valamilyen jó eros masszázsról számolt be, nekem viszont leginkább a tollpiheszeruen lágy simogatás esett jól.

001.jpg (16687 Byte) Külön büszkeségem, hogy Zoltánnak magától eszébe jutott az olajozás ötlete és kapásból meg is találta a megfelelo típusú masszázsolajat. A legtöbb férfi nem mindig találja fel magát hasonló helyzetben...

Késobb a Smiley helyett a gerincem vonalán felülrol lefelé simítgatást kértem, egy ido után pedig már ezt is csak a hátam legfelso részén (na ezt kapjátok ki, pedig annak semmi köze nincs a méhizmokhoz... vagy mégis Smiles.gif (241 Byte)?)

003.jpg (13054 Byte)

A fájások között kellemesen sok szünet adódott, amik közben eleinte még tettem-vettem a konyhában, aztán inkább üldögéltem és igyekeztem pihenni.

004.jpg (16874 Byte)

005.jpg (17548 Byte) Utólag azt gondolom, nagyban hozzájárult a szülés viszonylag gyors és könnyu lefolyásához, hogy végig függoleges pózokban vajúdtam, ebbol az ido kb. négyötödében állva.

Laci a gombócfozés közepén érkezett és mindjárt bele is vetette magát a filmezésbe. Nem volt könnyu dolga, mivel minden fájásnál pont valami olyasmre találtam ráhajolni, ami neki háttal vagy valamilyen filmezhetetlen szögben esett, rendszerint a konyhaszekrény munkapultjára. Ennek ellenére igen jó kis film sikeredett a végére, Laci találékonyságának és a vadonatúj digitális kameránknak is köszönhetoen. Nagyon örülök ennek, mert szerettem volna jó minoségu, esetleg a szülészettel kapcsolatos internetes és egyéb publikációs munkáimhoz felhasználható felvételt (mint a mellékelt ábrák mutatják), no és emléknek is szebb a jó. Sokat gondolkodtunk azon, kit bízzunk meg a feladattal és egyáltalán: kiket hívjunk meg a szüléshez. Szerettünk volna minél intimebb légkört, minél több mindent magunk csinálni, ugyanakkor például a filmezéshez érto szem kell, ezt nem bízhattuk akárkire. Laci Zoltán egyetlen és legjobb barátja és nekem is olyan, mintha a testvérem lenne, ezért valószínunek tartottuk, hogy nem fogunk majd eroltetetten viselkedni a jelenlétében. Ez így is lett. Amiért ezt ilyen hosszan magyarázom, az az, hogy tapasztalatom szerint a legtöbben jobban érzik magukat szülés közben, ha a papán kívül nincs ott másik férfi (férfi nogyógyászok: sorry, de ez a helyzet... Smiles.gif (241 Byte))
Ezzel én sem vagyok másképp, csak ez most egy kivételes helyzet és egy kivételes barát volt. Hála neki és érte a szépséges felvételekért!

Ott tartottam, hogy fottek a gombócok. A prézlit már Zoltán fejezte be, mert bár még ekkor sem voltak vészes fájásaim, azért már jobban esett közöttük üldögélni, pihenni. 4 óra felé felhívtam Ágit (szülész-"dokinéni") azzal, hogy elindult a szülés, de még ne siessen nagyon. Úgy gondoltam, hogy még csak valahol félúton járok és még van egy csomó ido, csak nem akartam, hogy Áginak kapkodni kelljen az indulással. Ehhez képest o a saját intuíciójára hallgatva már akkor elindult és bizony nagyon jól tette, mint utóbb kiderült. Máig sem tudom, mibol gondolta, hogy sürgos a dolog, mert én úgy éreztem, még egészen csevegosre sikerült a telefonban a hangom. Áginak gyakan vannak ilyesfajta ráérzései, amikért én csak csodálni tudom ot.

006.jpg (15813 Byte)

Zoltán ekkor még mindig csak tett-vett-mosogatott, meg-megszakítva a fájások alatti simogatással. Noszogatni kezdtem, hogy most már töltsük fel a medencét, mert szerettem volna belemenni a vízbe. Lacival közösen beleügyeskedték a fehér lepedovászonból varrt bélést és már folyt is bele a víz.
A bélés ötletét mindeddig szinte túl-készülésnek tartottam, de nagyon jó szolgálatot tett: utána sokkal könnyebb volt az egészet kiemelni és kimosni, mint amilyen a medence takarítása lett volna nélküle. A búvárszivattyú is jobban boldogult a lepedovászonnal "átszurt" vízzel, arról nem is beszélve, hogy a fehér háttér sokkal látványosabb videózást tett lehetové.

008.jpg (16979 Byte) Már nagyon jó lenne bemenni a vízbe!
009.jpg (12738 Byte) Minden rendben?
010.jpg (16660 Byte) Együtt könnyebb

2. rész

Honlapgazda: Noll Andrea